A bátyám, bátyám barátja és én

~VIII. rész~

Az első ember akit megláttam az a tanár volt. Középkorú szemüveges nő, a haja világos barna és a feje tetején kontyba van fogva. Bordó ceruza szoknyát és fekete blúzt viselt. Mit ne mondjak elég titkárnős kinézete volt. Na de ennyit a tanárnőről. Az osztály felé fordultam és őket is szemügyre vettem. Nagyjából harmincan lehettek és egyértelműen a fiúk voltak többségben, mivel csak öt lány volt. Eléggé szerencsétlen egy felosztás.
-Jó napot kívánok!
-Bizonyára te vagy az új diák.
-Igen!
-Én vagyok az osztályfőnök. Mutatkozz be kérlek néhány szóval és utána foglalj helyet.
-A nevem Molnár Ivett, Budapestről jöttem, van egy bátyám, szeretem a művészetet és..........azt hiszem ennyi a tudnivaló rólam.
-Köszönjük! Válassz helyet.
A legelső szabad hely amit észre veszek az az ablak melletti padsor, utolsó előtti padjában egy srác mellett van. Elindulok a hely felé, a fiú pedig amint rájön hogy felé tartok,-pontosabban a mellette lévő hely felé-kicsit összébb húzza magát, és elpakol a padon.
-Szabad ugye?-kérdem tőle.
-Persze.
Lepakoltam a cuccomat és helyet foglaltam. Az óra tovább folytatódott, én pedig figyeltem. Hah! Azt hittétek mi? Hát sajnálom de nem igazán kötött le az irodalom óra. Inkább az új osztálytársaimat kezdtem el figyelni. Egyszer meg már csak azt vettem észre hogy mindenki pakol. Én is elraktam a felszerelésem, majd elindultam kifelé a teremből. Mivel nem ismertem senkit, ezért gondoltam kimegyek az udvarra és ott töltöm a szünetemet. Az emberek kihasználva a még egészen jó időt, szintén az udvart vették célul. Kiválasztottam egy szimpatikus fát, ami alá leültem és elkezdtem rajzolgatni.
-Hali!-hallok meg magam mellől egy lány hangot.
-Szia!
-Ivett vagy ugye?
-Aha.
-Lilla vagyok. Amúgy osztálytársak vagyunk. Mi jót csinálsz?
-Vázlatokat készítek.
-Megmutatod? Már ha nem veszed tolakodásnak.
-Nézd meg nyugodtan nem veszem tolakodásnak.
A papír fölé hajolva perceken keresztül vizslatta a rajzomat.
-Wow! Ez szuper!
-Köszi!
Váltottunk még pár szót, de hamar becsöngettek.
-Milyen óra is jön?
-Olasz. Vagy is második nyelv, ami nekem az olasz. Neked?
-Szintén olasz.
-Szupi!

Beültünk olasz órára, majd matekra és minden további óránkra, majd szerencsére vége lett az utolsónak is. A kapun kilépve elindultam a buszmegálló felé amikor is Lilla utánam szólt.
-Nincs kedved beülni a Starbucks-ba?
-Amm.......de persze. Miért is ne?!-ezzel útnak is indultunk. Mellesleg kiderült hogy a Starbucks alig 15 perc sétára van.
-Én szerintem egy karamellás latte-t iszom. Te mit kérsz?-kérdi tőlem Lilla.
-Talán egy forró csokit, meg valami sütit.
-Úúú tényleg! Süti! Én is veszek!-kezd el előttem tapsikolni. Kissé furcsa, bohókás lány, de egyben nagyon kedves is. Legalább is a mai nap után ezt szűrtem le, és remélem nem is fog megváltozni a róla alkotott véleményem.

×××××××××××××××××××××××××××××××××××
Tudom hogy ez rövid rész lett és sajnálom, de úgy gondoltam hogy régen volt rész, ezért inkább megosztottam csak a fél sztori részt. Igyekszem tartani a heti feltöltéseket, de nem mindig van időm írni, és nem is mindig jön az ihlet. Azért remélem tetszett ez a rész, és további szép napot mindenkinek.