A bátyám, bátyám barátja és én

~X. rész~

A következő napok igazából egyhangúak teltek. Reggel felkeltem, elkészültem, fekete teát ittam, buszoztam, napközben a suliban tébláboltam. Jobban megismerkedtem Lillával akivel nagyon jó barátok lettünk. A nap nagy részét együtt töltöttük. Az órákon egymás mellett ültünk. Ha pedig külön óráink voltak, telefonon chat-eltünk.
-Tudod még sosem volt ilyen jó barátnőm mint te. A többi lány csak a népszerűségem miatt van mellettem, a normálisabbak meg nem beszélnek velem. Talán felszínesnek tartanak vagy nem tudom.-említi ezt az egyik beszélgetésünkkor Lilla.
-Sajnálom!-mondom neki.
-Nem kell! Mostmár itt vagy te.-mosolyog rám, amitől nekem is mosolyoghatnékom támad.
-Nekem is te vagy az első igaz barátnőm. Az előző sulimban a lányokkal nem jöttem ki igazán, a fiú banda akikkel meg lógtam azért mégsem olyan mint egy barátnő.
Délutánonként pedig a napokban megtervezett szobromon dolgozok. Lassan készen van. És persze a fiúkkal sokszor találkoztam, mert jöttek a bátyámhoz bandázni. Na igen. Márk. Ő még mindig nem beszélget velem ami egyre jobban fusztrál. És akkor még ott van Dominik is! Annyira vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban! Sokszor idegesít fel a kissé beképzelt és bájgúnár stílusával, de néha meg tök normálisan elbeszélgetünk. Ja és persze egész eddigi életem során nem voltam annyiszor zavarban mint mostanában az ő közelében. Mindegy is, ezekre az érzelmekre ne gondoljunk. Kitaláltam valamit a Márk problémámra. A napokban úgy vettem észre hogy Domi és a bátyus elég közel állnak egymáshoz, szóval úgy gondolom Dominik tud majd nekem tanácsot adni. Már csak meg kell kérdeznem. Amihez nagyon nem fűlik a fogam. Nem akarok tőle segítséget kérni, hogy azt higgye szükségem van rá. De nincs jobb ötletem. Úgyhogy ez van. Itt tartok most.
-Akkor holnap tali!
-Lilla holnap szombat van! Én szeretném jó messzire elkerülni a gimit.
-Jé tényleg!-neveti ki az előbbi hülyeségét.-Akkor viszont telefonon chat-elünk majd.
-Rendben! Ciao!(szia)
-Hali!
Komolyan szerintem még hazafelé tartó út felénél sem járhattam-rájöttem a héten hogy jobb sétálni mint buszozni-amikor megkocogtatta a vállamat. Ja ti nem is tudhatjátok hogy kiről beszélek! Dominik! Valahogy az elmúlt napokban mindig pont akkor tévedt erre a környékre amikor én éppen végeztem. És valahogy mindig ki is szúrt a nagy diák tömeg között. Hihetetlen!
-Miért van az hogy mi valahogyan mindig összefutunk!
-Látod még a sors is azt akarja hogy találkozzunk nem csak én!-akkorára tátottam a számat a csodálkozásom közben hogy szerintem egy víziló is belefért volna. Sőt! Egy terhes víziló!-De nyugi, tudom hogy te is akarod!-na itt már nem volt nyitva a szám, és nem is csodálkoztam. Mérges voltam, és annyira erősen szorítottam össze a fogaimat, hogy szerintem meg is koptak.
-Anyád!-csúszott ki a számon!
-Átadom az üdvözleted.-kacsintott rám igen jókedvűen. Erre én csupán megforgadtam a szememet jó látványosan. Csak hogy biztosan észrevegye.
Néhány percig hallgattunk, én meg gondoltam itt az idő felvetni az ötletemet.
-Szóval...ahm....ugye te régi haverja vagy a bátyámnak.
-Aha. A gimi első éve óta ismerjük egymást.
-Akkor biztosan jól ismered.
-Igeeen.-mondja furcsálva. Bizonyára nem érti mi a célom ezekkel a kérdésekkel.
-Olyan dolgokat is tudsz róla amiket mások nem?
-Nos, ja! Azt hiszem.
-Akkor bizonyára azzal is tisztában vagy hogy miért olyan Márk velem amilyen.
-Igen.
-És el is árulod nekem?
-Nem.-be kell valljam erre a válaszra nem szamítottam. Vagy legalábbis nem ilyen lényegre törő formában.
-És miért nem?
-Mert ez Márk magánügye, én pedig nem szólhatok bele. Illetve a tesó kódex is kötelez.
-Mi bajod van? Milyen kódex?
-Tesó kódex. Tudod ami miatt nem áruljuk el a barátainkat, és megőrizzük egymás titkait.
-Szóval akkor semmiképpen sem tudlak meggyőzni hogy eláruld nekem azt a titkot?
-Ötleteim mondjuk lennének hogy hogyan próbálj meggyőzni,-villan meg hirtelen a szeme, ami miatt bevallom egy kicsit megborzongtam. És sajnos nem a félelemtől, amit azoknak a képeknek kellett volna kiváltaniuk amiket szinte kiolvastam a szeméből. Éppen ellenkezőleg. Ez egy jóleső borzongás volt, amit azok a bizonyos képek váltottak ki.-de ebben az esetben sajnos biztosan nem használna. Nem fogom elárulni a legjobb barátomat. Ellenben segíthetek neked.
-Segíteni? Mégis miben?
-Segíthetek megolvasztani a bátyuskád jeges szívét.
-Hogyan?
-Apróbb tettekkel. Be kell bizonyítanod Márknak, hogy ha a bizalmába fogad azt nem fogja megbánni.
-És miért segítenél nekem?
-Hát mert tudod nekem nincs testvérem, de mindig is irigyeltem azokat akiknek van, mert láttam hogy milyen szoros kötelék van közöttük. És szerintem Márknak is jót tenne egy ilyen fajta kapcsolat. Eleget játszott jégkorszakosdit, most már ideje másban is megbíznia rajtam kívül.
-Mi van a többiekkel? Lehel, Dávid, Ádám? Velük mi van?
-Ők inkább csak haverok. Nem több. Nincs olyan szoros kötelék Márk és közöttük, mint Márk és én közöttem. Na ez mondjuk elég buzisan hangzott. De érted hogy hogyan értem.-erre bólintottam-Bennük nem bízik meg, nem osztja meg velük a titkait.
-Rendben. És mit kérsz a segítségedért cserébe?
-Semmit.
-Semmit?
-Semmit. Nekem így is megéri, mert ezáltal több időt tölthetek veled.-ereszt meg egy szemtelen vigyort. Ennyit a komoly Dominikról. Visszatért a félisten Dominik. Azért be kell vallani, cuki volt az utolsó mondata. Még az én szívemet is megdobogtatta egy kicsit. De csak egy nagyon kicsit.