A bátyám, bátyám barátja és én

~XIII. rész~

Szerencsére a matek is hamar eltelt. Kiderült, hogy a tanár IMÁDJA a franciákat, a francia kultúrát, egész Franciaországot. Úgyhogy egész órán a cserediákokat kérdezgette mindenféléről. Néha talán egy ici picit túl intim is volt. De vége lett, és szerintem ez a lényeg. A testvérpár most is velünk tartott.
-És most hova megyünk?-kérdezi Éloïse.
-Most? Büfébe-válaszolok neki-éhen halok. És a büfében irtó jó fahéjas-vaníliás krémes csigát lehet kapni. A legjobb amit valaha ettem. Ajánlom megkóstolásra.
-Te vagy a büfé reklámozója?-teszi fel a kérdést Raphäel.
-Nem. De ez amúgy jó ötlet!-lelkesedem be-Meg is kérdem majd a büféseket.-mert amúgy egy idős házaspár vezeti.
-De ha sikerül az üzlet, akkor 20%-ot kérek a fizudból az ötletért cserébe.
-Legyen 10-próbálom lealkudni.
-15-alkudik ő is.
-13
-14
-Rendben!-egyezem bele a 14%-ba.
-Öröm magával üzletelni szép hölgy!
A büfénél mint mindig, most is hatalmas sor volt, de végül sorra kerültünk. Mondjuk az egész szünetünk rá ment, de szerintem megérte. Most éppen rajz órán ülünk. Természetesen ez a kedvenc tantárgyam. Ez nem is kérdés.
-Szép napot mindenkinek! Ma az emberi test szépségével fogunk foglalkozni. Egyenlőre csak az arccal. Mindenki válasszon magának egy párt! Fiú lányt, lány pedig fiút. Egymást fogjátok lerajzolni.
Elkezdtem gondolkodni, hogy ki lenne a megfelelő alany, amikor hirtelen megjelent előttem Raphäel arca. Ő tökéletes lesz! El is kezdtem keresni a szememmel. Meg is találtam, legalább öt lány állta körbe. Bár ő nem igen foglalkozott velük. Mintha keresett volna valakit! Aztán találkozott a tekintetünk, és rögtön elindult felém.
-Mon chére (édesem) lennél a párom?-kérdezi, és egy irtó cuki kisfiús mosolyt küld felém.
-Hát persze. Foglalj helyet!-mutatok a mellettem lévő üres székre. Eredetileg Lilla ült itt, de ő már át ült egy másik fiú mellé a feladat miatt.
-Ha mindenki megtalálta a partnerét, akkor kiosztom az A3-mas papírokat. További eszközöket a szokásos helyen találtok.
-Ivett elárulod nekem hol található a mindenki számára nyilvánvaló, ámbár számomra titkos hely ahol például ceruzát találhatok?
-Persze! De ide hozom neked szívesen ami kell.
-Ugyan! Sosem cipeltetném egy hölggyel azokat a holmikat amiket én is elhozhatnék.
-Öhm.......oké. Akkor ha hátrafordulsz akkor látod hogy nekünk átlósan, a terem végében van két ajtó. Ami közelebb van az ablakhoz az a mosdó, a másik a raktár. Ott vannak a kellékek.
-Merci (köszönöm)!-felállt, majd mindenkit kikerülve közelítette meg a raktár helyiséget.
Pár perc várakozás után látom visszajönni Raphäelt. Egy csomó festős holmit egyensúlyoz a kezében ahogy látom. Csak tudnám minek ennyi cucc!
-Ralhäel miért hoztál ennyi mindent?
-Nem tudtam neked pontosan mire van szükséged, ezért hoztam mindenből egy kicsit.
-Rendben, de azt ugye tudod hogy a rajzoláshoz -ami a feladat- elég pár ceruza. Nincs szükség festékre és ecsetekre.
-Oh mon dieu (Istenem)! Úgy tűnik félre értelmeztem amit a professeur (tanár) mondott. Néha megesik velem hogy felcserélem a szavak jelentését.
-Semmi gond! Végülis hoztál ceruzát is tehát tudunk dolgozni. A többi felesleges eszközt meg majd visszavisszük együtt az óra végén.
-D'accord (rendben)! Akkor lássunk neki a munkának.
-Egyetértek.
Mindketten megfogtuk a papírunkat és egy-egy ceruzát. Illetve Raphäel hozott nagyméretű rajztáblát is szerncsére. Egymás felé fordultunk és belekezdtünk a munkába. Ahogy megfigyeltem az előttem ülő fiút, rájöttem hogy még jóképűbb mint én azt első látomásra hittem. Az arca teljesen szimmetrikus. Vonalzóval sem tudtam volna pontosabban megrajzolni. A hullámos sötétcsokoládé haja olyan mintha egy szobrász tincsenként faragta volna ilyen tökéletesre. Az ajkai nem túl dúsak hogy az már lányos legyen, de nem is vékonyak. Pont tökéletes. Bizonyára kellemes élmény vele csókolózni. Na de a szemei! Azok a legesleglenyűgözőbbek az egész arcán. Olyan gyönyörű mandula formája van, hogy azt öröm a papíromra másolni.

Hosszas áradozásom és 45 perc múlva végeztünk is a rajzainkkal. Nagyon jó lett. Bár szerintem egy jó modellről csupán egy csekélyke rajztudással is szép portré készülhet.
-Na milyen lett?-kérdezem meg Raphäeltől.
-Egészen jó. Tessék.-nyújtja felém a papírt-Nézd meg. De cserébe én is szeretném látni hogy te mit alkottál.
-Oké!-és papírt cserélünk.
Amint rápillantok Raphäel munkájára az állam is leesik. Ez egyszerűen elképesztő! Nem gondoltam volna hogy ilyen tehetséges. Mondjuk csak most ismertem meg pár órája, tehát fogalmam sem lehetett róla. Na mindegy!
-Ez nagyon jó lett Ivett! Látszik hogy értesz hozzá.
-Úgy gondolod?
-Bien sûr (természetesen)!
-Ez mit jelent?-kérdezem meg tőle. Nagyjából eddig megértettem amit mondott franiául, mert vagy én is ismertem azokat az egyszerű szavakat, vagy pedig mivel az olasz és a francia nyelv hasonlít, ezért megértettem amit mond.
-Hogy persze, természetesen.
-Aha. Amúgy a tiéd is nagyon jó lett. Tetszik a technikád.

Szünet után a megbeszéltek szerint az egész osztály visszament az osztályterembe.
-Na gyerekek! Van egy kis probléma.-kezdi rögtön ezzel a tanár, amint belép a terembe-Elfelejtett az igazgatóság szállást intézni a cserediákoknak, úgyhogy most pár szerencsés itteni diák fogja őket befogadni. Kik vállalkoznak a feladatra?
Ahogy látom csak egy ember tette fel a kezét, de az rögtön. Az a lány aki mellet Luis ült.
-Pszt!-böki meg a karom Lilla-Vállaljuk be mi is!
-Isten ments! Miért vinnék a házamba egy majdnem vadidegent!?
-Jó buli lesz! Légysziiiiii!
-Szó sem lehet róla!
-Kérleeeek!
-Nem!
-Kérlek szépen!
-Mondom hogy nem!
-Nagyon szépen kérlek!
-Ahj!-dőlök rá a padomra-Úgysem hagyod abba igaz?-dünnyögöm a karomba reménytelenül. Olyan érthetetlenül mondtam, hogy abba sem vagyok biztos hogy lehetett érteni amit mondtam.
-Pontosan!-ezek szerint mégis értette.
-Ennyi? Még valaki esetleg?-kérdezi az osztályt a tanár. Mert ugye egy ember nem tud egyszerre három cserediákot befogadni.
-Addig foglak nyaggatni amíg halálra nem unod magad, ezért kénytelen leszel nekem igent mondani-az a baj, hogy a jövőképben amit Lilla tárt elém látok rációt. Kénytelen leszek megadni neki magam.
-Várjon tanárnő! Mi is jelentkezünk Lillával!
-Ez nagyszerű hír! Ezzel akkor meg is volnánk. Minden vállalkozó találjon magának egy cseresiákot, vagy fordítva nekem mindegy! Ha ezzel megvagytok akkor menjünk át a testnevelés csarnokba, ugyanis ott lesz a mai programunk.
-Ivett!-szólít meg valaki a hátam mögül, ezzel együtt meg is kocogtatják a vállam.
-Igen?-fordulok az illető felé. Aki történetesen Raphäel.
-Befogadnál arra a pár éjszakára amíg Magyarországon leszek?
-Nos persze! Gyere csak.
-Merci beaucoup (nagyon köszönöm).-amint megkapta a válaszom, elkezdett forgolódni-Ma sœur (húgom)!-ordítja el magát.
-Jesszus bátyus nem kell ordítani! Így is hallak.
-Bocsi! Te hol fogsz lakni?
-Lilla megengedte hogy nála legyek.
-Szuper!-csapom össze a tenyerem-Ha már senki sem hajléktalan akkor menjünk is a csarnokba.
Összegezve tehát egy hétig nálam fog lakni egy nagyon helyes, a szerelem országából érkezett-magyarul francia-fickó. Amiről apám még nem is tud. Végülis milyen probléma lehet ebből.