A bátyám, bátyám barátja és én

~III. rész~

Már vagy 5 perce csak fekszek a hátamon és erősen bámulva pislogok a plafonra. Nem akarok ki menni innen. Nem akarom elkezdeni ezt az új életemet. Azonban sajnos muszáj lesz. Csak is miattad anyu! Na pattanjunk ki az ágyból és irány a fürdő. Gyors zuhany, fogmosás. Basszus! Nem hoztam magammal semmilyen ruhát! Mindegy, kimegyek törölközőbe csavarva, és lesz ami lesz. Résnyire nyitom az ajtót és kilesek. Nem látok senkit. Micsoda szerencse! Na spuri! Hm....mi legyen a mai szettem? Teszem fel magamnak a költői kérdést. Nyilván csak random kikapok valamit a szekrényemből. Most éppen bézs kapucnis, belebújós pulcsira esett a választásom aminek a hátulján egy nagy graffiti van, ez elején pedig a szívem felett pedig egy pici graffiti felirat. Alsónak pedig egy világoskék trapéz farmert választok. Ékszert nem szoktam viselni, kivéve két darabot. Az egyek egy gyűrű. Az anyukámtól kaptam még amikor az általánosból ballagtam.
Semmi csicsa, pont az izlésem. Egy egyszerű ezüst  karika, a külső felületére egy motivációs idézet van gravírozva.
"Az élet rövid....így mindig éld a legteljesebben"
Anyu ebben hitt. Ez volt az életfelfogása. És engem is erre nevelt. Azért kaptam ezt a gyűrűt, ha ő nincs velem, akkor is emlékezzek. Emlékezzek, hogy az élet rövid, ezért ki kell használni minden pillanatát és nem szabad szomorkodni. Jaj ne már! Most bekönnyeztem. Nem szeretem ha mások sírni látnak, mert akkor megismerik a gyengepontom. Nem tudhatom ki akarja kihasználni a gyengeségem. Sajnos tapasztalat. És már megint elkalandoztam. Szóval öltözködés. Cipőnek a szokásos, teljesen fehér Adidas cipőm veszem fel. Sminkelni nem szoktam, nem gondolnám hogy el kellene tüntetnem magamról az apró hibákat. Senki sem tökéletes. Ne is akarja velem senki se elhitetni, úgysem hiszem el. A hajam is a szokásos, átfésülöm és hagyom szabadon kiengedve. Jobb fülem mögé tűrök egy tincset, ezzel megvillantva a fülem tetején beszúrt piercinget. Ez a másik ékszerem, csak ez állandó. Ezzel késznek is nyílvánítom magamat.

Lent csak aput látom. Nekem háttal éppen tojást süt. Mögé sétálok és a válla fölött meg lesem pontosan min is ügyköd. Á tükörtojás! Az fincsi.
-Jó reggelt!-köszönök még egy kicsit kábán a reggeltől.
-Neked is!-válaszolja életkedvvel teli hangon. Én ezt amúgy sosem értettem. Hogyan lehetnek az emberek kora reggel ilyen lelkesek, fittek vagy mit tudom én. Nekem a reggelek mindig kínszenvedések.
-Éppen tükörtojást csinálok remélem szereted. A hűtő mellett ott a kenyér, meg a pirító, nyugodtan csinálj pirítóst ha szeretnél vagy bármit.
-Fekete tea van?-tudni kell rólam hogy minden reggeleket fekete teával kezdem. Olyan ébresztő hatású mint a kávé.
-Hát a teák ott vannak a felső szekrényben, azt nem tudom hogy van-e fekete is köztük.
-Akkor megnézem.-elindultam a bizonyos szekrény felé, azonban az egy kicsit magasan volt, úgyhogy felmásztam a púltra, és úgy szettem le a tea feliratú kis fém dobozt.
-Na van?
-Aha, szerencsére van
Kivettem egy teafiltert, és egy bögrényi forró vízbe tettem ázni. A pirítóba pedig bedoptam két szelet kenyeret pirulni.
-Gyere kész a tojás, a hűtőben van még felvágott meg zöldségek nézz szét
-Oké.
Körülnéztem a hűtőben, és basszus volt ott minden. Legalább három féle sajt, egy egész veteményes, tengeri gyümölcsök. Minek két személynek ennyi kaja? Nem nézném ki belőlük hogy tudnak főzni. Mondjuk apámnak egy étterme van, de akkor is. Hú! Kiszedtem néhány zöldséget, sajtot, sonkát és visszamentem a tányéromhoz.
-Jó étvágyat!
-Jó étvágyat!
-Szóval arra gondoltam hogy délben elindulhatnánk vásárolni, utána pedig az étteremben ebédelhetnénk. Ja és be kellene téged íratni a gimibe.
-Hol van itt suli?
-Nem olyan messze, busszal csak negyed óra. De Márknak útba esik az egyetem felé, úgyhogy majd megkérem hogy vigyen el reggelenként.
-Nem szükséges, biztos van jobb dolga is.
-Lehet hogy van jobb dolga, de legalább egy kicsit összeszoknátok.
Erre már nem mondtam semmit. Még váltottunk néhány szót, majd végeztem a reggelimmel és felmentem a szobába.