A bátyám, bátyám barátja és én

~V. rész~

Reggel ugyanabban a pozícióban találtam magam amiben tegnap este elaludtam. Kikecmeregtem az ágyból és egyenes utam vezetett a fürdőszobához, amit szerencsére nem foglalt el senki. Egy gyors reggeli rutin után jöhetett egy szintén gyors reggeli, ugyanis már nagyon el akartam kezdeni a festést. Szerettem volna már nagyon befejezni.

Hál' isten végre befejeztem teljesen a szobafestést. Úgy gondoltam megérdemlek egy nyugis forró vizes fürdőt, úgyhogy neki is láttam a kádba vizet engedni, dobtam bele egy piros színű csillámos fürdőbombát is, majd befeküdtem.

Azt hiszem bealudhattam, mert amikor ránéztem a telómra, az délután hat órát mutatott, én pedig kb. négykor feküdtem be.

Elkezdtem odalentről zajokat hallani, gondoltam megnézem mi az. Ezzel csak egy gond volt. Elfelejtettem magammal ruhát hozni. Legalább tíz imát elmondtam hogy ne találkozzak senkivel útközben mielőtt elindultam. Sajnos az nem jutott eszembe hogy kilessek az ajtón, csak gyorsan kiszaladtam miközben erősen szorongadtam magamon az igencsak rövid törölközőmet. Hát persze hogy nem volt szerencsém és két lépés után beleütköztem egy kemény melkasba, ami annyira meglepett, hogy egy pillanatra elengedtem a törölközőt magamon, de szerencsére nem engedtem teljesen leesni magamról, de még így is egy elég jó képet lehetett látni a mellemből.
-Oh baszd már meg!-káromkodtam el magam nem túl nőiesen, és még dobbantottam is hozzá.
-Hát ha már ilyen szépen kéred-erre felnéztem és szemben találtam magam egy fekete hajú kékes szürkés szemű félistennel, aki huncutsággal a tekintetében nézett le rám. Néhány nagy pislogás után tudtam csak megszólalni.
-Te meg ki a franc vagy?
-Dominik vagyok. És te Tündérke? Mi a neved? Eddig még nem találkoztam itt veled.
-Hát az nem olyan meglepő, mivel csak most költöztem ide. Amúgy a nevem Ivett.-kinyújtottam a kezem egy kézfogásra, erre ez az istenség kezet csókolt nekem. Nem reagáltam rá semmit, csupán megforgadtam a szememet, azonban a kezem még mindig az ő kezében volt és nagyon úgy tűnt hogy ezen nem is akart változtatni. Hogy ezt honnan veszem? Hát onnan hogy egyenesen a szemembe nézett, én meg úgy éreztem hogy a lelkemig hatol. Nagyjából két perce szemezhettünk amikor is megelégeltem majd felhúztam az egyik szemöldököm és kérdőn néztem rá. Ezzel a nézésemmel azt akartam sugallni hogy mit csinál vagy hogy miért nem engedi el a kezemet, de ez neki nem igazán esett le, úgyhogy ezt szóvá is tettem.
-El óhajtod ma még engedni a kezemet esetleg?- Először kérdőn nézett rám, majd leeshetett neki hogy miről beszélek, mert elengedte a kezemet, én pedig azzal a lendülettel be is rohantam a szobámba. Felöltöztem, majd folytattam a sorozatot, amit tegnap este kezdtem el nézni. Nagyjából a sorozatrész közepén járjattam, amikor odalentről csörömpölést hallottam. Mivel nem akartam hogy szétszedjék a házat, ezért lementem ránézni a fiúkra. Na de ami oda lent várt arra nem számított (igazából nem tudom mire számítottam egy rakás fiútól). A párnák a földön, valamelyik a tv-n játszott, ketten a földön fetrengetek, a bátyám valamit ivott (gondolom nem gyümilevet), a félisten vagyis Dominik pedig a konyha szélén állt, előtte meg egy törött pohár maradványai. A földszinti fürdő ajtaja pedig ekkor nyitódott és kilépett rajta egy másik fiú. Én csak ott álltam lefagyva, mint valami kőszobor. Először Dominik vett észre.
-Áh itt van Tündérke!-erre felém nézett mindenki a bátyámon kívül, és persze a játszó srácon kívül, ő csak oda bökött nekem egy "Hello"-t.
-Márk nem is mondtad hogy nő van nálad. Nem akartunk semmi jónak az elrontója lenni.-kacsintott a srác a tesóm felé.
-Fullos csaj!- füttyentett az egyik a földről.
-Mivan? Mi bajotok van? Milyen csaj?-fordult felém végre Márk.
-Ja ő! Ő csak a húgom.-legyintett eggyet fapofával. Én meg csak kapkodtam ide-oda a fejem.
-Haver neked mióta van húgod?
-17 éve-erre azért felkaptam a fejem.
-Igazából 18 éve, de mindegy. Esetleg nem akarsz  bemutatni?
-Ja persze! Srácok ő Ivett.
-Hali, Ádám vagyok!
-Lehel.
-Dávid.-biccentettek nekem sorba.
-Engem pedig már ismersz Tündérke.
-Ne hívj így!
-Rendben Tündérke.-erre már csak legyintettem egyet, mert az volt az érzésem hogy úgysem fogja abba hagyni.