A bátyám, bátyám barátja és én

~II. rész~

....A testvérem.
Basszus! Csak most fogom fel igazán. 5 év után újra lesz egy apám és egy testvérem. El sem hiszem! Csak az a kár, hogy ehhez  anyu halála kellett. Most ne higgyétek hogy engem nem érdekel az anyukám halála, nem gyászolom, nem szerettem. Erről szó sincs! Csupán tudom, hogy anyu nem szeretné ha miatta szomorkodnék, ezért próbálom a szép pillanatainkat felidézni. Persze ez nem mindig megy, főleg éjszaka, általában álomba sírom magam, de erről másnak nem kell tudni. Szóval a testvérem. Márk. Itt van. És amúgy a tv-re pillantva rájövök hogy sejtésem beigazolódott, tényleg valamiféle játékkal játszik. Valami autóssal. Én is bírom bírom az autós játékokat, bár ezt pont nem ismerem. Mivel érdekel hogy mit csinál, közelebb megyek, azonban Márk valószínűleg meghallja lépteimet, ugyanis lerakja a kontrollert a kezéből és hátrafordul. Egyenesen felém. Szemeivel, melyek pontosan olyanok mint az enyém, alaposan végigmér. A kislábujjamtól a fejem búbjáig. Az arcomon kifejezetten sokat elidőzik a tekintete. Bizonyára neki is feltűnt a hasonlóság közöttünk. Bár nem értem. Mármint ezt a vizslatást. Pontosan tudja hogy hogyan nézek ki. Tudom hogy tudja, mivel nem csak én őt, hanem ő is követ instán engem, és láttam is hogy kedvelte néhány képemet. Ahogy így csöndben bámuljuk egymást (inkább ő engem), kezdem kínosan érezni magam, szóval megtöröröm ezt a furcsa pillanatot.
-Khm...öhm...szia.-Nos igen. Ennyi tellett tőlem. Hát gratulálok magamnak. Megérdemlem a vállveregetést.
-Hello-feleli rezzenéstelen, semmit mondó arccal, és visszafordul a játékához.
Hát ez nagyszerű! Nem tudom mit csináljak. Olyan bénán állok itt a háta mögött semmit sem csinálva. Inkább leülök mellé, és megpróbálok vele beszélgetni.
-Mivel játszol?-kérdezem tőle.
-PS5-válaszol szűkszavúan.
-Az király! Nekem PS4-em van, de már néhány hónapja gyűjtök az 5-re.
-Szuper-mondja unotttan.
-Am ja.-És ennyi. Erre már nem tudok mit mondani, és nem jut eszembe újabb téma. Beáll közöttünk megint az a bizonyos kínos csend, de szerencsére csak néhány pillanatra, ugyanis apu pont most lép be az ajtón, és fordul felénk.
-Na látom megtaláltátok egymást. Gyere Ivett megmutatom a szobádat.
Felpattanok a kanapéról, és sietve lépkedek apu után aki már el is indult az emelet irányába. Egy folyosó tárul elém, jobb és bal oldalt is két ajtóval, illetve velem szemben is található egy ajtó.
-Szóval ez itt rögtön balra az én szobám, mellette pedig a vendégszoba. Itt jobbra az első ajtó vezet a te szobádba, melletted pedig Márk szobája van. A folyosó végén pedig, az egyik fürdőszoba található. A nagyobbik. A kisebb fürdő pedig lent van a bejárat mellett jobbra, már egyszer elmentél mellette.-Mutogat apu mindent, hogy mi hol van, és utána benyit az én szobámba. Hát kicsit meglepődök amiatt ami bent van. Mert ami bent van az a nagy (dobpergést kérek),.........semmi. Az egész szoba full üres. Apu valószínűleg észreveszi a meglepődött arckifejezésemet, mert rögtön meg is válaszolja hogy miért is üres a szoba.
-Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk bútorokat vásárolni, meg ha szeretnél, esetleg tv-t is vehetnénk.
-Rendben. És a falakat is befesthetjük?-Kérdezem, mert már ki is találtam hogy mit fogok festeni a fő falra, majd a leendő ágyam mögé.
-Persze, amit szeretnél.
-Szuper, arra gondoltam, hogy arra a falra megfestem az egyik kedvenc képemet. Van Goghtól a Csillagos éj. Egyszerűen egy álom az a festmény.-Itt közben meg mutogatok arra a falra amiről az előbb beszéltem.
-Hát hívhatok szobafestőket, de szerintem ők ezt nem tudják megvalósítani. Egyeltalán nem tudom, hogy ezt ki tudná megcsinálni.-Itt furcsa arckifejezéssel figyelem amíg beszél. Nem értem mi itt a kérdés. Egyértelmű hogy én festeném meg. Ugyanis a szobrászat mellett a festészet is érdekel, és jó is vagyok benne.
-Hát én.- válaszolok neki.
-Tényleg?-Hát ez nagyszerű! A saját apám nem tud ennyit rólam. Bár nem értem mit csodálkozom ezen.
-Tényleg.
-Nos rendben. Viszont ugye mivel itt nincs ágy, így itt nem tudsz aludni. Úgyhogy addig a vendégszobában fogsz lakni.- Mondta, majd átvezetett a másik szobába.
-Na szóval, itt is volnánk. Itt leszel amíg nincsen készen a szobád. Arra gondoltam hogy rendelek vacsora pizzát. Mit szólsz? Szereted?
-Aha szeretem. Köszi.
-Rendben, akkor én most magadra hagylak, a pizza olyan 1 óra múlva érkezik meg, addig pihenj, pakolj ki nyugodtan.
-Oké-felelem, azzal apu ki is lép a szobából, és becsukja maga után az ajtót, én pedig azzal a lendülettel dőlök is be az ágyba.
Néhány perc fetrengés után a hasamra fordulok úgy, hogy körbe tudják nézni szobában. A falak világos szürkés színűek, a bútorok feketék. A szobában található egy francia ágy, ugye amin fekszem, egy íróasztal gurulós székkel párosítva, és egy hatalmas, tükrös szekrény, a falakon, pedig néhány (nem meglepő módon) fekete fehér fotó.  Meg kell mondjam az egész ház berendezéséből, stílusából látszik hogy csak férfiak lakják. Igazi legény lakás. Kezdek kicsit unatkozni, szóval megnézem mennyi az idő. Ha igaz amit apu mondott, akkor még van fél órám a pizzáig. Most addig mit csináljak? Kipakolni úgygondolom hogy nincsen értelme, mivel néhány nap múlva úgy is átköltözöm a rendes szobámba. De azért talán néhány ruhát berakhatnék a szekrénybe. Meg mondjuk a fogkefémet is bevihetném a fürdőbe. Hát rendben. Akkor lássunk is neki. Föltápászkodom az ágyból és kipakolom a legszükségesebb dolgokat, majd a fenti fürdőszobába veszem az irányt. Nos, igen. Férfi szülőm nem túlzott, ez tényleg nagy fürdőszoba. Jobbra egy elhúzhatós sötétbarna, inkább már fekete ajtót látok, ahova benézve egy kisebb mosószoba tárul elém. Bal oldalt két hatalmas mosdókagyló helyezkedik el egymás mellett, felette pedig olyan nagy tükör, melyet szerintem háztartásban még sosem láttam. A csap jobb oldlán, a sarokban egy eléggé nagynak mondható kád helyezkedik el, annak végében pedig a wc. Bambulásomból a csengő hangja zökkentett ki. Biztos hamarabb megérkezett a pizza. Gondolom. Gyorsam lepakolom a kezemben lévő cuccokat és lesietek a konyhába, mert már eléggé éhes vagyok. Utoljára reggel ettem egy tál müzlit, és ennyi. Tudom nem sok, de a pakolászás, költözés, utazás miatt el is feledkeztem az étkezésről.
-Megérkezett a pizza gye.... oh. Itt is vagy. Rendeltem több félét, nem tudtam melyiket szereted. Van itt margaritha, Hawai és sonkás-gombás pizza. Melyiket szeretnéd?
-A margaritha jó lesz köszi.
-Rendben, tessék.
Leültünk a bárszékekre és elkezdtünk enni. Egészen jó pizza volt. Sőt! Már a félénél járok kb. a vacsorámnak, amikor rájövök, hogy amúgy hiányzik egy személy közölünk.
-Hol van Márk? Ő nem éhes?- Teszem fel kérdéseimet.
-Elment a haverjaival bulizni gondolom.
-Hát oké.
Ezzel vége is lesz a csevegésünknek. Legközelebb akkor szólalt meg apu amikor feláltam, ugyanis végeztem az evéssel.
-Én nagyjából egy negyed óra múlva elindulok az étterembe, csak későn érek vissza. Holnap pedig akkor majd reggeli után bemegyünk a városba beszerezni mindent a szobádhoz. Jó?
-Aha. Jó éjt!
-Jó éjszakát!
Elindultam a szobámba, és nekem ezzel szinte vége is volt a napnak. Zuhanyosztam, fogatmostam, átöltöztem, ment az esti telefonozás, végül álomra hajtottam a fejemet.