Interjúk

21. blackrose0316

A következő kedves beszélgetőpartnerünk blackrose0316! :)

○•○•○

1. Kedves blackrose0316! Köszönjük szépen, hogy elfogadtad a felkérésünket az interjúra! Ahogy látjuk leginkább a fantasy és romantikus vonal a te zsánered. Ez így van?

Nagy megtiszteltetés, hogy úgy gondoltátok, megkerestek ezzel az interjúval! Még egyszer köszönöm.

Mondhatni, ha fanfiction-ről van szó, a fantasy az én zsánerem, de ha az original történeteket nézzük, akkor a young adult romantikus vonalat képviselem. Van tervben pár original fantasy sztorim, de azok még kiforratlanok, és nem érzem azt, ezzel a tudással most meg tudnám írni. Majd, ha tapasztaltabb leszek, nekifeszülök. 

2. Több könyved is nagy sikereknek örvend. Mesélnél nekünk először a fanfictionjeidről? Mi motivált, hogy megírd őket?

A fanfictionjeim mindegyike gyakorlásnak indult, úgy gondoltam, ezt a világot ismerem, és ez pont jó lesz gyakorlás céljából. Nem gondoltam volna, hogy népszerű lesz a Wattpaden, visszagondolva, nagyon-nagyon sok hibám van bennük, de ezekben mutatkozik meg, mennyit is fejlődtem. 

3. A Ziccerek és életek című történeted magasan 300.000 megtekintés felett jár. Milyen érzés, amikor az emberek szemmel láthatóan elismerik a munkásságod? Emellett mesélnél nekünk a történetről? Szerinted mi fogta meg őket benne?

A Ziccerek és életekről pláne nem gondoltam, hogy ilyen magas lesz a nézettsége. Bár tudom, ebben a történetben is van hiba, mégis inkább az tesz boldoggá, hogy egy olyan történetet adtam a Wattpad olvasóinak, amit nemigen olvashatnak a platformon – a komoly témát ötvözve a humorral, miközben egyik sem tűnik túl soknak a másik mellett. Iszonyatosan hálás vagyok mindenkinek, aki olvasta, maximalista vagyok, így minden vágyam lenne, hogy kiadják – ez azonban a mostani változatában nem hiszem, hogy megvalósulhat; túl hosszú; írás technikailag néhol hiányos tudás mutatkozik meg benne.

Magáról a történetről:

Szerintem fontos, hogy a társadalmunk egyik legnagyobb problémájáról beszéljünk: a bántalmazásról. Talán olyan emberek mellett megyünk el nap mint nap az utcán, akiket gyerekként vagy felnőttként egy kapcsolatban ért bármiféle bántalmazás vagy akár egy közeli ismerősünk is lehet áldozat. Fontos, hogy felismerjük, hogy segíthessünk, illetve, ha mi is belekerülünk egy ilyen kapcsolatba, időben felismerjük, és merjünk lépni; akkor nem sérülünk annyira.

És hogy az olvasóimat mi fogta meg benne? Szerintem titkon minden lány vágyik egy hercegre, aki megmenti a szörnyetegtől. Declan személyében egy herceget kapunk, akinek vannak hibái, de azok ellenére is próbál emberként élni egy embertelen világban. Cora pedig a megtestesült character development, elnézve, honnan, hová jutott 36 fejezeten keresztül: szépen egy elnyomott orvosból, lassacskán egy magabiztos traumatológus lesz, aki nem fél kiállni volt, bántalmazó férje ellen sem. 

4. Ha jól láttuk, jelenleg a Beating Heart – Szívdobbanás című könyveden dolgozol, ami nemrégiben névváltoztatáson esett át. Miért döntöttél úgy, hogy lecseréled a régit?

A Beating heart a szerelemgyerekem, és meg szeretnék mindent tenni annak érdekében, hogy sok emberhez eljusson. Azért döntöttem a változás mellett, mert úgy gondoltam, a téma miatt egy sokkal komolyabb címet érdemelne. És Skylernek minden szívdobbanás még egy ok arra, hogy ne csak létezzem, hanem éljen is az életében. A történetben sokszor kapnak a szereplőim pofonokat az élettől, illetve egy bokszoló az egyik főszereplőm (beat), Skyler pedig szívtranszplantációval él (elég régóta ahhoz, hogy felkészüljön arra, hogy talán már holnap megszűnik dobogni a bal felében), és nem árulok el nagy titkot, hogy az a transzplantált szív nem is olyan idegen, mint ahogy azt hitte Skyler húsz éven keresztül (heart). 

5. Úgy tűnt, novellákkal is foglalkozol. A novellákkal foglalkozol szívesebben vagy a hosszabb elnyúló könyvekkel?

Nálam novellák általában hirtelen felindulásból születnek. Nem kimondottan szeretem őket, de ha van egy jó ötletmag el tudok benne merülni annyira, mint egy regényben. A hosszabb regényeket jobban szeretem, mert abban úgy igazán ki tud bontakozni a cselekmény és a szereplőket is alaposabban megismerhetjük. 

6. Mióta foglalkoztat az írás? Neked mi adja a legnagyobb motivációt hozzá?

Az írás körülbelül három éve kezdett el érdekelni, szóval eléggé új vagyok a terepen mondhatni, ahhoz képest, hogy mások itt Wattpadre már 8-10 éve is írtak már. Sosem gondoltam volna, hogy ebbe belevágok, és hazudnék, ha azt mondanám, könnyű. Sokszor megbántam már, hogy belekezdtem, de mindig az lesz ennek a vége, hogy a pozitív dolgok legyőzik a sok negatívumot.

Hogy mi motivál?

Belső motivációm jelen pillanatban nincs, külső viszont annál inkább:

Ha olyat adhatok az olvasóknak, amit más történetek nem igazán. Van az az írói mondás, hogy magadnak írj; ne másoknak. Nos, én sokszor fordítva működök. Inkább másoknak szeretek írni. És mélyen legbelül az is motiváló, hogy talán egyszer ezek az olvasók majd a kezükben tarthatják valamelyik könyvem. Ez némileg olyan motiváció, amiért megéri néha álomba sírni magam, amiért nem érzem elég jónak magam. 

7. A profilodra kiírtad, hogy szeretsz nehéz, súlyosabb témákkal foglalkozni. Ennek van valami oka? Üzenni szeretnél ezzel az embereknek, elmesélni, hogy a világ, amiben élünk nem csak jó dolgokból áll?

Olvasással tanul a legjobban az ember. Ha olyan komoly témákról írok, melyek átszövik a napjainkat, azzal edukálhatom az olvasót. Azt akarom megmutatni ezekkel, hogy a világ nem feltétlenül egy nagy mézeskalácsház, amiben boldogan élhetünk, mert bármikor jöhet a gonosz boszorkány, akit tudnunk kell legyőzni, mert az ember – még ha vannak barátai, családja – többségében csak magára számíthat, mert Önmagunkat ismerjük a legjobban. 

8. Végül, de nem utolsó sorban, történt már veled olyan, hogy abba akartad hagyni az írást? Ha igen, mi motivált rá, hogy visszatérj? Ha nem, szerinted mi segíthet egy ilyen helyzetben egy megszorult, akár írói válságban szenvedő írónak?

Őszintén szólva minden héten megfogalmazódik bennem, hogy megéri-e, hogy írok. Megéri-e a folyamatos stressz, hogy jó-e az, amit csinálok, hogy egyáltalán ér-e valamit, amit adok, mert úgy érzem, bármennyire is próbálkozok, nem jut el annyi emberhez a mondanivalóm, mint ahogy azt valójában szeretném. Többször van olyan estém, amikor későn alszok el, sírva – másnap meg vár a munka. De végül egy valamit mindig is tudok:

Ha egy ember szereti, amit csinálok, már megérte.

Az írói válságban szenvedő íroknak pedig csak egy klasszikus Stephen King javaslatot tudok adni:

Írj!

Akkor is, ha nem megy. 

Még egyszer köszönjük, hogy részt vettél az interjún! 

A kedves olvasók pedig ne habozzanak ránézni blackrose0316 munkásságára! :)