Interjúk

30. Szofja

Sziasztok!

A mai beszélgetőpartnerünk Szofja! Fogadjátok szeretettel a sorait!

○•○•○

1. Kedves Szofja! Köszönjük, hogy elfogadtad a felkérésünk az interjúra! Először is mesélnél nekünk az írással való kapcsolatodról? Mikor kezdtél írni? Mi motivált rá?

Sziasztok! Először is köszönöm – még egyszer – a meghívást, nagyon jól esik, hogy alkalmasnak gondoltatok az interjúra.

Az én viszonyom az írással egyáltalán nem nevezhető szokásosnak. Nincs olyan sztorim, mint a többségnek, amiben már nyolc évesen az első regényemen dolgozgattam, mi több, tizenhat éves koromig eszembe sem jutott, hogy ez a hobbi egyáltalán létezik. Akkor teljesen véletlenül csatlakoztam egy írás alapú szerepjátékos közösséghez, ahol nagyon jól éreztem magam, és az elkövetkezendő tíz évben ez motivált arra, hogy minden egyes nap billentyűzetet ragadjak. Az oldal, ahol játszottam, sajnos tíz év működés után bezárt, mivel az összes tagunk felnőtt, és nem maradt ideje a játékra, de számomra egyértelmű volt, hogy folytatni fogom ezután is az írást, ugyanis idő közben a szenvedélyemmé vált. Így kötöttem ki itt. (Azt inkább senki ne kezdje el számolgatni ezek után, hogy hány éves vagyok. :P ) Manapság is elsősorban közösséget és szórakozást keresek az írásaimmal, és nagyon örülök neki, hogy az elmúlt időszakban Wattpaden is sikerült pár olyan embert megismernem, akikkel azóta már-már barátinak mondhatom a viszonyt.

2. Úgy láttuk, a Reinkarnáció című könyvedben oroszokkal dolgozol. Mi vonz a szláv karakterek felé, mi adta a történet ötletét?

Ez ismét egy nagyon érdekes kérdés, amire specifikus választ tudok adni. A regényben rengeteg olyan társadalmi probléma kap helyet, amelyek ilyen formában egyáltalán nem lehetnek ismerősek egy amerikai vagy nyugat-európai polgár számára. (Például az 1.2-es fejezetben a főhősnőm egy állásra jelentkezik, amit még meg sem hirdettek hivatalosan, de az állásinterjún kiderül számára, hogy a pozíciót már valaki betöltötte. Az egyik fejes egyik közeli rokona.)

Mindig is egyértelmű volt számomra, hogy ez a történet hangulatában és karaktereiben is a volt szovjet blokkhoz tartozik. Egyébként is szívesen olvasok orosz íróktól, és pont akkoriban olvastam újra az egyik kedvencem, Dmitry Glukhovsky Text című könyvét is, ami rengeteg inspirációval szolgált, így valahogy adta magát a választás.

Ma egyébként máshogy csinálnám. Mivel sokszor szóba került a kommentszekcióban, milyen ismerős egy-egy dolog nekünk, magyaroknak is, elgondolkodtam rajta, hogy én igazából a saját országunk problémáiról (is) írok regényt. A körülöttem létező társadalom inspirál, és már csak bátorságot kell vennem, hogy ezt az éles kritikát a saját környezetünkben is meg merjem fogalmazni.

3. Van fent két Harry Potter fanfictionöd is. Mi adta az ötletük, miért döntöttél emellett a fandom mellett?

Hát a Harry Potter szeretetem nagyon régre nyúlik vissza! Hatalmas rajongója vagyok a könyveknek, rendszeresen újraolvasom őket, és a covid alatti tengődésben fedeztem fel azt, mennyi fanfiction létezik hozzájuk. Akkoriban rákaptam a témára, és mérhetetlen mennyiséget olvastam, ezen kívül önmagam szórakoztatására elkezdtem Merengőn Harry Potter történeteket publikálni. Ott egyébként jóval több történetem van fent a fandomból, részt vettem néhány Kívánság Üstön is, de ma már nem foglalkozom fanficek írásával, egyszerűen túl sok original ötletem van, amik még megvalósításra várnak. Ettől függetlenül a rajongásom nem veszett el, továbbra is bármivel meg lehet engem nyerni, aminek köze van Rowling világához. (És ezt a rokonaim szemtelenül ki is használják! A karácsonyi ajándékaimnak legalább a fele Harry Potter témájú szokott lenni a mai napig!)