1. fejezet

388 19 0
                                    

Búsan tekint ki a fiú az ablakon. Szeptember elseje. Szürke felhők takarják az amúgyis szürke égboltot. Ez mindig csakis egyet jelent. Kezdődik az iskola, viszont Taehyung esetében az egyetem. Bússágát részben ennek köszönheti, részben pedig annak, hogy hyperacusis-ban szenved, másnéven túlhallásban. A zajokat hangosabban hallja, mint az átlag emberek. Ezért is cikizték őt a gimiben is, meg mert alapjáraton szeret tanulni. Lestréberezték, mert más mint a többi diák. Alapjáraton egy zárkózott személyiség, de mivel koleszban lesz, így kénytelen megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy itt is szivatni fogják.
-Gyere kincsem, mindjárt indulunk.-szól halkan a mamája. A szülei autóbalesetben meghaltak, ezért lakik nagyszüleivel. Nem szól semmit, csak bólint egyet. Felkapja kedvenc szürke melegítőfölsőjét, meg a hátizsákját. Szomorúan csoszog mamája után.
-Ne aggódj drágám, nem lesz semmi bajod.-bepakoltak az autóba, úgyhogy indulhatnak is. -Egyél valamit.-simogatja meg lágyan unokája arcát, de ő csak nemlegesen megrázza a fejét. Az idős hölgy sóhajt egyet és elcsoszog a konyhába. Egy halványkék T betűvel jelölt ruhakendőbe tesz pár szem szőlőt, meg gőzgombócot. A fiú csak szomorúan néz a rá meglepően hasonlító nőre.
-Ne nézz így, ma keszítettem. Gyere, üljünk be a kocsiba.-megfogja a gyerek csontos kezét, belenyomja a finomsággal teli kendőt és az ajtóhoz húzza. Taehyung elmosolyodik az esőcseppek láttán. Szereti az esőt, mert annak olyan élénk hangja van, amitől megnyugszik. Becsücsülnek a piros suzukiba és el is indulnak. Az egyetem állítólag negyed órára van attól a falutól, ahol Tae lakik. Annak viszont nagyon örül, hogy nem a városba kell bemenni, hanem az iskola egy eldugott tisztáson van. Meg is érkeznek. Egy óriasi mezőn helyezkedik el, a háttérben kisebb-nagyobb hegyek és fák. Meg kell vallani, nagyon szép épület. Régi, gótikus stílusú, ami a fiúnak nagyon tetszik. Ez egyébként egy fiúiskola, úgyhogy itt nem lesz csajozás. Bár Taehyung sosem volt az úgy nevezett legjobb pasik listáján, mégis egyszer remélte, hogy rajta lesz. De így semmi esély nincsen rá. A papája odaadja neki a bőröndjeit.
-Jól van fiam, ne izgulj! Minden rendben lesz. Hétvégén azért látogass meg minket, ha lesz időd, jó?-kérdi nagyapja mire a fiú csak bólnit.
-Jaj én babám! Vigyázz magadra. Pakoltam még gőzgombócot, tudom hogy szereted. Meg egy-két instant rament, ha nagyon rossz a kaja.-lábad könnybe a hölgy szeme.
-Jól van Harin, ne sírj, mert csak rossz kedve lesz a gyereknek.-figyelmezteti az ősz apóka.
-Sziasztok.-szól halkan és magához öleli a két öreget. Belép az óriási aranyszínű kapun és integet egyet nagyszüleinek, akik beszállnak a kocsiba és addig integetnek neki, amíg el nem tűnik a fiú vézna alakja. Becsukja maga mögött a vaskaput és elindul a kikövezett úton. Próbál pozitív lenni, de előtörnek a régi emlékei. Ha így elérzékenyül, itt is bántani fogják. Muszáj bátorságot erőltetnie magára, ha nem szeretné, hogy olyanok történjenek, mint pár évvel korábban.

Tigrisliliomok『taekook』Where stories live. Discover now