Tigrisliliomok『taekook』

4. fejezet

Lép be Jungkook.
-Nem kell köszönöm, elsétálok.-suttogja.
-De igen.-emeli fel kezét Jungkook. Taehyung csak a mellkasára helyezi a kezét és félretolja az útból. Lehet nem kellett volna, mert a fekete hajú olyan szinten belerúg a hátába, hogy ismételten összeesik. Jimin szaladna segíteni, ha nem tartaná vissza őt a nála jóval erősebb.
-Hagydd Jiminie! Most nem kell vinned sehova. Jó helyen van itt.-neveti el magát, amitől Taehyung elsírja magát. Képtelen felállni. Csak összehúzza magát a földön és hullajtja könnycseppjeit a fekete-fehér csempére. Időközben Jungkook elrángatta onnan Jimin-t, hogy ne tudjon segíteni Tae-n.
-Most már átléptél egy határt Jeon!-kel ki magából a szőkehajú, amint a szobába érnek.
-Nem léptem át semmit.-von vállat és egy újabb szál cigit vesz elő, amire rá is gyújt. Az ablakon kitekintve szívja, ám Jimin maga elé fordítja. Akkora pofont lekever neki, hogy a magasabb az ablaknak esik.
-Szégyeldd el magadat mélységesen!-ordít rá és elviharzik Taehyung-hoz. Ő még mindig a padlón fekve sír.
-Jajh istenem, Tae! Kelj fel.-nyújtja felé pici mancsát, amit a földön fetrengő elfogad.
-Mit csináltam?-kérdi bőgve. Jimin kitárja a karjait és hagyja, hogy a gyenge fiú közéjük bújjon.
-Nem csináltál semmi rosszat. Egy tahó paraszt. Most én is csalódtam benne.-simogatja megértően Taehyung fejét.
-De miért akar engem mindig bántani?-néz fel könnyes szemmel a szőkére.
-Mert nem mutatod magadat erősnek Tae...-sóhajt egyet.-Gyere, visszaviszlek a szobánkba. Majd én vigyázok rád.-felkapja a hátára a sérült fiút és elkezdi cipelni. Mire az ajtóhoz érnek, Taehyung elalszik. Jimin belép az ajtón, hátan az alvó tigrissel. Jungkook az ágyon ülve olvas és megint dohányzik.
-Nyomdd már el!-suttogja oda Jimin. Először lefekteti Taehyungot az ágyára, majd betakarja. Ad egy puszit a homlokára, majd nyit egy ablakot. Az előbbi tettét Jungkook vérben forgó szemekkel nézi végig.
-Mit puszilgatod? Tetszik neked?-fintorog egyet a pihenőre.
-Zavarna?-szól vissza Jimin.-Inkább azon filozofálj, hogy hogyan kérj bocsánatot tőle, te utolsó köcsög.-forgatja meg szemeit.
-Én biztosan nem fogok. Megérdemelte.-dől hátra az ágyában. Közben az alvó fiút kémleli, aki már biztos az álmok világában van. Pár óra múlva Jimin-ék arra lesznek figyelmesek, hogy Taehyung rugdolózik, csapkod és valami olyat kiabál, hogy: Ne bánts! Ne bánts! Ne csináldd! Erre Jimin azonnal felugrik és odasiet hozzá.
-Jól van Taehyung, itt vagyok! Shhh!-suttogja a fiú fülébe, aki ettől megnyugszik.
-Köszönöm Jungkook...-sutyorogja és visszaalszik.
-Te...te ezt hallottad?-néz az ,,ápoló,, az álmos nyuszira. Nem szól semmit, csak óriási szemekkel figyeli a beteget. Megint összeráncolódik homloka, fölkel az ágyából és odamegy a két gyerekhez. Jiminre pillant, majd az öklével akkorát üt Taehyung szájára, hogy az egyből vérezni kezd.
-Aish!-sikít fel és a szájához kap.
-Hogy merészelsz rólam álmodni?-vonja kérdőre a könnyes szeműt.
-Nem hallottad Jungkook? Ne bántsd!-simogatja meg Tae kezét.