Tigrisliliomok『taekook』

3. fejezet

-Nem szégyelled magad? Szegény fiún látszik, hogy nincs rendben.-próbálja menteni a methetőt, míg Taehyung fürdik.
-Nem szégyellem magam. Azt érdemli, amit kap. Kis stréber. Majd ő fog itt uralkodni? Szerinted hagyom?-ordít Jungkook, amit a szegény fiú a fürdőben meg is hall. Nagyon elszomorodik. Mit csinált ő?
-Kook. Nézd...szerintem ő nem akar főnökösködni. Nagyon aranyos fiú, nem tudom mi bajod vele.-húzza el a száját a kis szőke. Ám Jungkook föláll és olyan tempóban indul meg a fürdőbe, hogy még Jimin sem tud utánakapni, pedig ő nagyon gyors. Vérben forgó szemekkel beront a fürdőbe, amit egy ajtócsapással jelez.
-Úristen!-mondja meglepve Taehyung. Az a szerencséje, hogy jó habos vízben fürdik, ezért a kulcscsontjáig ér a hab és a víz.
-Na most jól figyelj Kim! Ha te itt akarod játszani a kiskirályt meg a menő arcot, akkor ne tedd!-förmed rá, amitől a kis gyenge fiú a fülehez kapja kezeit.
-Jungkook állj le!-kiált rá Jimin, amitől a fürdőkádban ülő fiú feje meg jobban zsong.
-Nem állok le. Egy ilyen kis buzi miatt? Őt is eltiporom, mint mást.-akad ki.
-Hagyjátok abba!-szól Taehyung a kelleténél is hangosabban. A saját üvöltése olyan hatással volt füleire, hogy elájult. A két fiú összenézett. Jungkook sértetten vonult ki onnan, viszont Jimin kapcsolt. Kiemelte a gyönyörű, karamellbőrű meztelen fiút a kádból. Egy törülközőbe csavarta és futott vele az elsősegélynyújtó helyre. Ez idő alatt a fekete hajú kiment az iskolaudvarra. Leült egy fa alá és elővett egy szál cigit és egy könyvet. Tudja, hogy cseszegette ezzel Taehyungot is. De az más. Jungkook is szeret olvasni, de ő nem könyvmoj. Jimin fut ki hozzá.
-Kook! Beszélnünk kell!-foglal helyet a feketeség mellett.
-Nem érdekel, hogy mi a baja annak a senkinek. Ő egy lényegtelen ember.-kezd megint kiakadni.
-De miért kell bántani? Mire jó ez? Annyira aranyos és jóakaratú. Szerinted ő ide uralkodni jött? Most komolyan? Hyperacusisban szenved...-sóhajt egyet a szőkeség.
-Az meg mi a szar? Biztos valami elmebaj. Így is dilinyós.-fintorog egyet és beleszippant egyet a bűzrúdba.
-Egyrészt nem dilinyós, másrészt pedig a hyperacusis az a túlhallás. Hangosabban hall, mint mi. Szóval ha ordibálsz vele, neki az minimum ötször hangosabb, mint nekem. Úgyhogy fejezd be!-emeli fel mutatóujját.
-Pont leszarom, hogy mi baja. Azt csinálok, amit akarok. Egy ilyen kis gecibuborékon nem esik meg a szívem.-ezzel dühösen föláll és visszaindul a koleszba, otthagyva pici barátját. Taehyung az elsősegélynyújtó helyen lábadozik. Azon gondolkodik, hogy megtudták-e a baját. Akkor tudni fogják, hogy mi a gyenge pontja. Amíg ezen aggódik, Jimin jön be hozzá.
-Szia Taetae. Visszaviszlek a szobánkba, jó?-mosolyog kedvesen.
-Mhm...-mondja az ágyban fekvő fiú szomorúan.
-Nem viszed te sehova. Gyenge vagy hozzá. Majd elviszem én.