Tigrisliliomok『taekook』

13. fejezet

-Ti meg mi a faszt csináltok?-ordít Jungkook, amitől Jhope elválik a másik ajkaitól, Tae pedig befogja a füleit.
-Jungkook, ez nem az, aminek látszik!-kezd el könnyezni a szeme.-Tűnj innen Jhope!-küldi ki a magasabbat, aki mosolyogva távozik.
-Jungkook, hallgass meg!-kezd el könyörögni.
-Nem vagyok rád kíváncsi Taehyung, vége van.-üvölt, majd elhagyja a szobát. Jimin pedig utánafut.
-Istenem, mit tettem...-suttogja Tae a fejét ütve. Befekszik az ágyába és sírni kezd. Eközben Jimin lohol Kook után.
-Várj már meg hyung!-liheg. De a magasabb csak fut. A recepció felé.
-Jónapot hölgyem. Én és Jimin, szeretnénk más szobába költözni. Cserélni valakikkel. Meg lehet oldani?-néz izzó szemekkel a nőre.
-Persze, hogy megoldható. Kivel szeretne cserélni?-mosolyog.
-Szeretnénk beköltözni Felix-hez. És akkor Hyunjin, meg Bangchan átkerül Taehyung-hoz.-kezd megint ideges lenni.
-Rendben. Ebbe a szobatárs belement?-kérdezi a szemöldökét ráncolva.
-Persze! Ő jóban van Hyunjinék-kal.
-Ez esetben parancsoljon, itt a kulcs. Szóljatok Bangchan-nak és Hyunjin-nek, hogy menjenek át Taehyung-hoz. A kulcsotokat adjátok át neki.-ekkor ért ide Jimin. Csodálkozva nézi, ahogy a feketeség megindul, de nem az ő szobájuk felé.
-Mit művelsz?-figyeli a nagyobbikat.
-Költözünk.-vigyorog.
-Mivan?-akad ki a szőke hajú.
-Nem fogok azzal a hímringyóval egy szobában lenni. Megcsalt.-morogja.
-Nem is tudod, hogy pontosan mi történt!-vágja oda neki.
-Nem érdekel! Sziasztok!-köszön Jungkook.
-Hello. Hallottunk a szobacseréről, megyünk is.-mosolyognak.
-Oh, rendben.-tetteti az örömöt Chim is. Kimennek a fiúk, Felix-szel együtt, hogy elköszönjenek.
-Jungkook, akkora bunkó vagy.-forgatja meg a szemeit a kisebb, majd durcásan bedől az egyik ágyba. Mindeközben a két srác megérkezik Taehyung szobájához.
-Hali. Én Bangchan vagyok!
-Én pedig Hyunjin.-vigyorognak, mint a tejbetök.
-Hát ti meg?-ráncolja szemöldökét a kisebb.
-Szobát cseréltünk Kookiék-kal.
-Mivan?-fakad ki.
-Miért mi történt?-nézik aggódva a kisebbet. Leülnek mellé az ágyra. Tae elmeséli az egész történetet, a srácok meglepetten nézik.
-Most mivan? Úgy néztek rám, mint egy elrontott kémiai kísérletre.-szipog a legkisebb.
-Gyere ide!-szól Hyunjin és kitárja a karjait, hogy Taehyung belebújhasson. Olyan jól esik neki, hogy ezek a valakik mellette állnak.
-Nincs semmi baj. Minden megoldódik. Azt nem értem, hogy Kook hyung miért feltételez egyből rosszat?-gondolkodik Chan.
-Mindegy. Most nagyon haragszik rám...
Eltelt egy hét. Taehyung már meglátogatta a nagyszüleit, velük jól érezte magát. De Jungkook-ról semmit sem hallott. Mintha eltűnt volna az életéből. Jimin sem kereste egyik nap sem. Nem is látja őket, pedig egy, ugyanazon óráik vannak. Hol lehetnek? Búsan keresi magának a fekete ruhákat. Úgy érzi gyász időszak van. Rajz órával kezdeni a napot, még nem a legrosszabb döntés a földön. Szomorúan bemegy a terembe. Szemeivel a feketeséget kutatja, de sehol sem leli. Viszont meglátja Jimin-t ezért több életkedvel megindul felé.
-Szia Jimin!-mosolyog Taehyung. Ezt a gesztust a szőke hajú nem viszonozza, helyette dühösen nyomja ki a festéket a tubusból.
-Hol van Kook?-szomorodik el a kisebb.
-Nem akar látni.-szól halkan és húz egy fekete vonalat a festővászonra.
-De hol van? Beszélnem kell vele!-kezd el könnyezni a szeme.
-Ő nem akar veled beszélni, értsd meg!-ripakodik rá, amitől a kisebb füle megfájdul. Ezt Jimin észreveszi és meg is bánja.
-Jó, sajnálom. Gyere ülj mellém.-mosolyodik el egy kicsit. Taehyung sírva helyet foglal.
-Hol van, Jimin? Szükségem van rá! Hol találom meg?-borul a másik vállára.
-Jó helyen van, ne aggódj érte.-ejt meg egy keserű mosolyt.
-Jimin. Nagyon szépen kérlek, mondd el!-pityereg a szőkeség vállán.
-Hahh...Angliában.