Tigrisliliomok『taekook』

17. fejezet

Taehyung sírva száll fel az emeletes buszra. Az utasok furán bámulják, de ez őt pont nem érdekli. Ezért jött el Jiminék-kel? Jó, nem bánja, de szomorú, hogy Jungkook-nak nem jelent semmit. A nagyszülei boldogan élnek. Egy kicsit kényelmetlenül érzi magát, mivel nem családtag és nem akar a terhükre lenni és rajtuk élősködni. Chim a lelkére kötötte, hogy nincs útban. Meg is érkezik a megállóhoz, majd búsan battyog a villához.
-Te jó ég Tae! Minden oké?-fut oda hozzá Jimin, aki éppen Holly-t, Suga kutyusát sétáltatja.
-Bent elmesélem.-sóhajt a kisebb, akit a szőkeség bekísér.-Szóval ez van.-fújja bele az orrát a harmincadik zsebkendőbe.
-Oh szegénykém. Most mit fogsz csinálni?-sóhajtozik Jimin is.-Áhhá! Majd én odamegyek és meggyőzöm!-vigyorog gonoszan.
-Hagydd Chim, felesleges.-ajtókopogásra lesznek figyelmesek.
-Jónapot! Maga Kim Taehyung?-kérdi egy futár.
-Igen.
-Ezt önnek küldték.-nyújtja át az ajándékot. Egy tigrisliliomokból kirakott virágcsokor. Ezt csakis Kook küldhette.
-Lehet ezzel akar bocsánatot kérni?-vesz fel immáron egy kaján vigyort Jimin.
-Nem hinném.-Tae megpillant egy cetlit.
,,Nagyon sajnálom Taehyung. Nem lett volna szabad ezt tennem. Szeretnék kiszállni abból, amiben most vagyok. De nem tudok..."
-Jk
A szőkeség odarohan és elolvassa az üzenetet.
-Mondom, hogy beszélek velük.-veszi fel kabátját.
-Ne csináld! Nem a mi dolgunk.-forgatja meg szemeit a kisebb.
-Nem is szereti azt a ribancot! Ne húzz fel!-mondja és elindul.
-Hajh istenem Jungkook mit morogsz folyamatosan.-szidja útközben, majd megérkezik.
-Jungkook! Áh, jónapot Jisoo asszony. Hol találom a fiát?-kérdi erőltetett mosolyt felvéve magára, mivel utálja ezt a nőt.
-Szervusz Jimin. Szobájában sír, valami Taehyung gyerek miatt.-forgatja meg szemeit.
-Köszönöm.-meghajol és rohan is fel Kook-hoz.
-No ide figyelj!-ront be hozzá.
-Te jó ég Jimin! Mit csinálsz itt?-rémül meg.
-Én mit csinálok itt? Inkább Taehyung mit csinál itt! Felesleges volt eljönnie velünk azért, hogy te itt lerombold a pici álmait. Otthagyta a nagyszüleit miattad! És te csak úgy tojsz a fejére?-kiabál a szőkeség.
-Miért? Mit csináljak?-fogja fejét.
-Hát mondjuk szállj ki ebből az őrületből, szedd össze a lehullott tökeidet és húzz szépen a picsába hozzá! Tudod mennyire összetört? Nem is eszik. Noszogattam, aztán baszik enni. Te ide figyelj! Nekem hozdd ezt helyre, menj oda hozzá, smároldd le, aztán vedd el! Hát mi a lófaszt csinálsz még itt? Itt vagy ezzel a bányarémmel, aki egy turmixgéppel kiabál, ahelyett, hogy azzal lennél, akit szeretsz. Gondolkozz el!-dob egyet a haján és kiviharzik a ledöbbent fiú szobájából.