Tigrisliliomok『taekook』

6. fejezet

-Én elmegyek a büfébe.-mondja Jimin.
-Miért mész oda?-kérdi Jungkook.
-Randim lesz. Yoongi-val.-kacsint egyet, majd elhagyja a szobát. Tae és Kook ottmaradtak. Jungkook elkezd játszani a telefonján, Taehyung pedig előkeres egy krémet, hogy a száját bekenhesse. Finoman hozzáérinti a krémet, de elkezd csípni a seb, amitől felszisszen.
-Aish!-kiált egyet. Erre Jungkook odafordul. Látja, hogy a kisebb mennyit szerencsétlenkedik, ezért úgy dönt, odamegy.
-Add ide azt a szart.-förmed rá. Taehyung Kook kérésének eleget téve, odaadja. Várja a pofont, de nem kap semmit. Jungkook leül mellé az ágyra. Kinyomja a gyógyító hatású kenőcsöt az ujjára, és óvatosan dörzsöli be vele Tae száját. A sérült csak pironkodva figyeli ápolóját. Bámészkodna még, ha az nem nézne bele a szemébe. Íriszeik egymásba fonódnak és csillognak. A kisebb próbál valami érzelmet kiszedni az idősebb szembogaraiból, de nem sikerül neki. Csalódottan sóhajt egyet.
-Köszönöm.-mosolyog keserűen. Jungkook visszatogyog az ágyához és folytatja a játékot. A másik előveszi kedvenc könyvét és nekiáll olvasni. Így megy ez két órán keresztül. Jungkook felhívja Jimin-t, hogy amúgy hol a picsában van.
-Haló, Jim hol a faszomban vagy?-kérdi unottan.
-Ma Yoongi-nál alszom, ha nem gond. Ne bántsd Taehyung-ot, jó?
-Szia Jimin.-teszi le az idősebb a telefont a kérdésre nem válaszolva.
-Lefürdök...-mondja halkan Taehyung. Kook bólint egyet anélkül, hogy felpillantana a mobiljából. Fél óra múlva elkészül és a helyét átveszi Jungkook. Ő is megtisztul és visszafekszik az ágyába. Elnyomja őket az álom. De sajnos a kisebbnek most sincs nyugodt éjszakája.
-Hyung?!-zihál hangosan és izzadtan.
-Mivan?
-Rosszat álmodtam...aludhatok melletted?-kérdezi óvatosan.
-Természetesen nem. Mi vagy te? Ovis? Mindig rosszat álmodsz...annyit vinnyogsz mint egy pisis.-húzza el a száját Jungkook.
-Tehetek én róla, hogy előtörnek az iskolai emlékeim? Amikor megerőszakoltak a wc-ben? Vagy amikor megvertek, mert kiállították a rajzomat az iskolában? Vagy amikor lelöktek a lépcsőn és eltörött a kezem? Vagy amikor megszoptattak, mert visszaszóltam? Tehetek én róla??? Te is olyan vagy mint azok Jungkook. Semmiben nem különbözöl.-kezd el sírni, amitől összeesik és elájul. Jungkook nem viszi be az elsősegélynyújtó helyre. Fél órával később Taehyung felébred és azt fedezi fel, hogy Jungkook mellett fekszik az ágyban, aki éppen átöleli a derekát. Olyan édesen alszik, nem akarja felébreszteni. Ehelyett a hajával kezd játszani. A nagyobbik felébred, de nem szól semmit, hagyja, hadd masszírozza fejbőrét.
-Miért bántasz engem?-kérdi Taehyung suttogva. Jungkook még mindig játsza az alvót.
-Én nem bántalak téged...sosem tudnálak. De te mindig...-potyognak újra a könnyei, amitől a bántalmazónak összeszorul a szíve.
-Sajnálom...hogy az utadban vagyok. Miattam rossz az életed...igazad van. Tényleg egy nyomi vagyok...-folytatja az egér itatást. Jungkook nem bírja tovább, ezért felnéz a síró fiúra, aki meglepődik.
-Én sajnálom...-ejti ki a szavakat, majd magához öleli a törékeny lényt, aki visszaölel.
-Nem haragszom.-nyom egy puszit Kook hajába, majd visszamegy az ágyába.
-Jó éjt hyung!-mosolyog a kisebb és el is alszik. Jungkook még egy ideig figyeli őt, majd ő is beszáll az álmok csónakjába.