Tigrisliliomok『taekook』

2. fejezet

Lenyomja az úgyszintén aranyszínű faajtó kilincsét. Amit bent lát. Teljesen elámul. A földön a csempe fekete-fehér kockás. Az emeletre felvezető lépcső korlátja fából van, ugyanúgy azzal a gyönyörű színnel lefestve, mint a kapu. Először egy recepciót pillant meg, ahol egy negyven év körüli nő ül.
-Jó napot! Hogy hívják?-kérdi bájosan.
-Kim Taehyung...-mondja halkan.
-Kim Tae...áhá! Meg is van. Elmondok egy-két dolgot. A mai napon még nem lesznek órák. Ez a nap a beköltözésre és az ismerkedésre van szánva. A szobatársaid neve Jeon Jungkook és Park Jimin. Mint hallod, egy szobában hárman lesztek. Remélem megfelel.-a fiú lágyan bólint, miközben szívja be az információkat.-A 203-as szoba a tiétek. Adok hozzá kulcsot.-leakaszt egy csörgő vasat a falról és a gyerek gyönge kezeibe nyomja.-Reggeli 6:00-tól 8:00-ig van, ebéd 11:00-tól 13:00-ig és vacsora 17:00-tól 19:00-ig. Este nyolckor takarodó. Az órák alapjáraton 9:00-kor kezdődnek. Adok egy térképet is az egyetemhez, hogy könnyebben eligazodj. Üdvözöllek a Hagwon egyetemen!-fejezi be mondókáját.
-Köszönök mindent.-szól a fiú és elindul megkeresni a szobáját. Azon gondolkodik, hogy a szobatársai vajon bántják-e majd. Nagyon izgul. Nem szeretné átélni ugyanazt, de tudja, hogy ez kikerülhetetlen. Eközben talál egy liftet. Ha minden igaz, az ő szobája a 8. szinten van. Nagy nehezen rá is talál. Aranykeretes faajtó. Nagyon ízléses hely, tetszik neki. Behelyezi a kulcsot a zárba, de nem nyílik. Szegénynek most esik le, hogy valószínüleg nyitva van. Óvatosan benyit. A két szobatársa már nagyban beszélget, de amikor meglátják Taehyungot, elhallgatnak. Az egyik mosolyogva kel föl, hogy üdvözölje, a másik pedig csak egy fintort dob felé.
-Szervusz, Park Jimin vagyok!-nyújtja kezét, ám a félénk fiú nagyon megijed. A Jimin nevezetű fiúnak nagyon élénk hangja van, amitől zsong a feje.
-Haló? Valami baj van?-figyeli tovább kedvesen.
-Hagyjad Jimin, lehet hogy egy néma kis könyvmoj, aki csak a könyvtárban tudja magát kitombolni. Nyomi.-ezzel föláll a valószínűleg Jungkook névre hallgató, aki úgy egy fejjel magasabb Taehyung-nál és oda sétál elé.
-Na ide figyelj te kis nyomi. Itt én vagyok a főnök, úgyhogy nem fogsz te itt kacérkodni, mert kurva nagy bajba kerülsz, világos?-az összerezzent fiú vállára teszi a kezét és úgy megszorítja, hogy összecsuklik és elburul bőröndjeivel együtt.
-Látod Chimmy, én megmondtam. Ez egy kis senki. Egy szőnyeg. Gyenge és még beszélni sem tud.-Taehyung még mindig a földön fekszik a fájdalomtól. Nem a válla fáj...hanem a füle, a feje és a lelke, hogy átélheti megint ezeket a szörnyűségeket. Gondolkodásából az szakítja ki, hogy Jungkook fölé hajol és leköpi a pulcsiját.
-Stréber.-ezzel otthagyja őket és úgy becsapja az ajtót, hogy a gyenge fiú füle megint fáj.
-Annyira sajnálom. Ne is törődj vele.-szól bűnbánóan és felsegíti Tae-t
-Kim Taehyung.-suttogja.
-Nagyon örülök. Miért suttogsz? Mi a baj?-nézi aggódóan.
-Csak fáj a torkom.-hazudik. Nem akarja elmondani, hogy milyen betegsége van, mert akkor lehet, hogy Jimin is bántaná.
-Értem. Ne foglalkozz Jungkookkal. Tud kedves is lenni. Én ismerem kiskorom óta. Lehet, hogy így nekem könnyebb dolgom van.-mosolyodik el, amitől Taehyung is megejt egy mosolyt.
-Gyere, segítek kicuccolni.-veszi el a gyengébbtől a bőröndöket, aki elfogadja ezt a gesztust. Úgy gondolja, nem árt valakivel jóban lenni. Miután elvégeznek a pakolással, visszajön a fekete hajú srác, aki ismét fintorogva néz végig Tae-n.
-Elmegyek fürdeni.-sutyorogja félénken Taehyung. Becsukja maga mögött az ajtót. Erre a pillanatra várva Jimin, már kezdi is a leszidást.
-Ezt hogy tehetted Jungkook?