Stray Kids szösszenetek

Turbó hangja

1 Rész

Este nyolc óra fele barátnőiddel sétáltatok vissza a kollégiumba, miután hosszas séta után megjártátok a legtávolabbi lévő boltot a kolitól. Negyedik évedet töltöd az egyetemen, Jiyeon a harmadikat, Soonhee most kezdett. Jiyeon-nal két éves barátságotok van, a kollégiumi együttélés összehozott benneteket. A kis csapatotokhoz ebben az évben csatlakozott Soonhee, eddig egészen jól kijöttetek.

A visszafelé vezető út, már csak hét percből állt volna. Egy templom mellett kellett volna elhaladnotok, azt követő dohánybolton túl már a kollégium várt rátok. Jiyeon és Soonhee beszélgetett egymással, éppen te is csatlakoztál volna a beszélgetéshez, ám ismerős fütyülő hang szelte be a szűk utcát.

A turbó hangosan szívta be magába a levegőt, s adta a löketet az autónak, melynek ismerted gazdáját. Arcodról nagy mosoly köszönt az embereknek, kik veletek szembe jött. Hogy biztos legyél, tényleg az a kocsi jön mögöttetek, amelyre éppen gondolsz, hátra fordítottad egy picit a fejed.

A fényszórók erős fénye miatt csak az autó alakját láttad közeledni, még a rendszámtáblát sem sikerült leolvasnod, csak amikor közelebb ért az autó. Bordó A4-es Audi gurult mellettetek, aminek tulajdonosa erősebben lépett oda, kicsikarva az autó nagy erejét. Száguldozva hajtott el szemeid elől, csak mosolyogva néztél utána, bár koránt sem kellene mosolyognod.

Győzködted magad, hogy csak is az autó hangja az, ami mosolyt csalt arcodra, hiszen nem mindennapi hangot hallatott. Erős, mély orgánummal rendelkezett, aki értett az autókhoz az tudta, valamit csináltak annak motorjával. Mégis tudtad, hogy nem az autó okozta, mivel a német autókat érdekes módon utálod, bár jobban szereted őket, mint az elektromos másolataikat.

- T/N, ez ugye nem Potter volt? - fordította feléd fejét Jiyeon, vizslatva arcodat. Ekkor vette észre azt a hatalmas mosolyt, ami ott csücsült, s meredt a távolba a bordó autó után.

- ki az a Potter?- kérdezte kíváncsian Soonhee, kapkodva szemeit barátnőtök és közted. Jiyeon már mosolyodból levette, hogy de az a személy volt, akire ő gondolt. Komor arcát előre fordította, nem tetszett neki, hogy mosolyogsz.

- T/N volt pasija. - felelte egyszerűen, tömören. Soonhee megvilágosodott, ezt egy bólintással jelezte.

- még mindig érzel iránta valamit? A mosolyod mindent elárul. - tette hozzá, még mielőtt tagadnád. Ha akartad volna tagadni, akkor sem tudtad volna. De nem éreztél iránta különösebb érzelmeket. Csak amikor meglátod kocsival, a szíved hevesen kezd el dobogni, a lábad zsibbadni kezd, leginkább a térdednél. Tudod, hogy már nem szereted, mégsem tudod miért érzel így, ha szembe jön az úton.

- nem igazán tudom, hogyan érzek iránta. - ráztad fejedet. - nem érzem a lábam!- nevettél fel halkan, s lenyúltál térdedhez, hogy megmasszírozd.

- T/N!- nyüszített fel Jiyeon, tekintetét a csillagos égre emelve. - hagyd már azt a bunkót! Te sokkal jobbat érdemelsz, mint ő!- mondta el a szokásos szöveget, amit azóta hajtogat, mióta szakítottál a fiúval.

- nem mondtam, hogy még mindig szeretem. - cáfoltál rá.

- látszik rajtad!- emelte fel hirtelen hangját, nem akart bántani, és nem akart kiabálni veled, de azt sem akarta, hogy visszavágyj ahhoz a fiúhoz, aki átvágott egy évvel ezelőtt.

- és ha hiányzik? Mi van abban? Szerettem egyszer, volt hozzá közöm, szerintem jogosan hiányozhat!- keltél ki magadból, de nem teljesen. Jiyeon nem mondott semmit, csendben maradt, pedig tudta volna lökni a szokásos beszédét arról, mennyire rossz hatással lenne rád a fiú, ha még együtt lennétek. Soonhee csupán szólni nem mert, félt, hogy ha most kinyitja a száját, talán elindít egy lavinát, amit szeretett volna elkerülni. Rossz volt néznie, hogy közel álltok a veszekedéshez.