Stray Kids szösszenetek

Turbó hangja

5 Rész

Hyunjin hazaindult, miután kitett téged az egyetem kollégiumánál. Addig nem ment el, amíg be nem mentél az ajtón. Csak akkor tolatott ki a parkolóból, mikor a kollégium ajtaja becsapódott mögötted. Vezetés közben azon agyalt, amiről szó volt köztetek. Rádöbbent, hogy neki is a hibája, amiért vége lett a kapcsolatnak, mert ő sem küzdött annyira, mint kellett volna. 

Otthon beállt a garázsba, s miután leállította a motort a kocsiban ülve gondolkodott rajtatok, hogy mennyi esélyetek lenne, ha újra próbálnátok, és mindketten száz százalékot tennétek bele, nem csak ötvenet. A kormányon díszelgő Audi emblémát bámulta, úgy érezte, mintha a kocsi is mellette állna. Mintha azt akarná súgni, hogy próbáljátok meg újra. 

- ő nem félne belenyúlni az olajodba.- sóhajtott nagyot, utána rásimított a kormányra. - ő az a fajta, aki itt ülne mellettem, miközben te darabokra vagy szedve, és szervízelnélek. Ő kérdezne, és segítene, nem azt mondaná, hogy reménytelen vagy.- úgy beszélt a kocsihoz, akárcsak egyik barátjához. Tudta, hogy semmilyen esély arra, hogy a kocsi válaszoljon neki, de a szavak dőltek belőle. - neki még te is Isten szekere lennél.- többféle képzet alakult ki a fejében, ami hármótokról szólt. A bordó színű autó nélkül egyáltalán nem tudta elképzelni a jövőjét, minden egyes képzelődésében ott voltál te, és a kocsi is.- ő nem lenne féltékeny, amiért alattad többet fekszek, befeküdne ő is alád. - halvány mosoly bújkált arcán, ahogy belegondolt, hogy te többször lennél a kocsi alatt, mint ő maga. - de akkor is te leszel mindig az első.- hajolt közelebb a kormányhoz, s suttogva mondta el az autónak. 

Nagy mosollyal szállt ki az autóból, amit a biztonság kedvéért lezárt, hiába parkolt vele a saját házuk kertjében, a garázsban. Megszállott volt a kocsik terén. A kaput becsukta maga után, azután ment a házba. Ha titokban is akart volna hazaérni, nem tudott volna. Anyukája a kocsi hangját hamarabb felismerte, mielőtt az utcába ért volna. Mogorva arccal állt a konyhában, várva fiára, hogy kioktassa őt. Nem szívlelte, hogy ti ketten újra beszélő viszonyba kerültetek. 

- szia anya.- köszönt, amint betette egyik lábát a házba. A nő megvárta, míg teljesen bent van a házban, azután tervezte leszedni a fejét. - mi a baj?- állt meg édesanyja előtt. 

- nem érzed, azt, hogy csak bajt hozz rád ez a lány?- majdhogynem hisztérikus hangon szólalt fel. Hyunjin nagy sóhajt hallatott, szemeit meg is forgatta. 

- nem az ő hibája volt, hogy szakítottunk.- nézett mélyen anyja szemébe. Új információ volt ez, homlokát is csak jobban ráncolta. 

- azt mondtad, azért lett vége, mert rámászott az egyik haverodra. Mégis hogy ne lenne az ő hibája? Ne legyél vak, és naiv, kisfiam! Ne hagyd, hogy az orrodnál fogva vezessen!- ideges lett, mert óvni akarta a fiát, de tudta, az érzelmek elől nem tudja megvédeni őt. Esetleg figyelmeztetni, de ismerve Hyunjin-t, meg se fontolja szavait. 

- hazudtam anya, érted?- vallotta be kelletlenül, de védeni akart téged, mivel semmi ilyesmit nem tettél, illetve ideje volt színt vallani. - én voltam az, aki beadta neki azt a szöveget, hogy nem érzek semmit, mert kezdtem kiábrándulni belőle, amiért nem akart lefeküdni velem. Neked meg azért mondtam azt, amit, mert láttam, hogy egész jóban vagy vele, és nem akartam, hogy ez így legyen, ezért kitaláltam valamit, ami miatt meg tudnád utálni.- tárta ki karjait, amint elmondta az igazságot. Sokként érte a nőt minden egyes szó, nem akarta elhinni, hogy Hyunjin ilyet tett. Egyszerűbbnek látta azt a verziót, amiben te voltál a rossz. 

- miért hazudtál nekem, Hyunjin? - kérdezte elfulló hangon. Nem akarta elhinni, de látta fia szemeiben, és arcán, hogy ez az igazság. 

- sajnálom anya, bátorságom se volt megmondani. De már tudom, hogy hülye voltam, és T/N újra felkeltette az érdeklődésemet. - ült le a pulthoz. - olyan kritikát leírt a kocsiról, mintha valami profi szakértőt kérdeztem volna! Most, ha odamennék egy csajhoz, hogy megkérdezzem tőle, mi az a mérőcucc, ami világít a műszerfalon, külön a többitől, szerinted meg tudná mondani? T/N úgy megmondta, hogy csak rá kellett pillantania!- ámulattal mesélte el neki. 

- csak ezért figyeltél fel rá? Mert megmondta, mi az a cucc?- vágott fancsali képet. 

- te meg tudnád mondani?- vonta fel fél szemöldökét Hyunjin. Anyja hallgatott, Hyunjin várt a válaszra. - látod? Nem. Apa érteni fogja ezt a vonzalmat. Amit akkor érzel, mikor a másik otthon van abban a témában, amiben te a békét találtad meg, amiről végre tudsz valakivel beszélgetni, aki látja, és érzi azt a kötődést, aminek részese vagy. Azt ne mondd, hogy nem volt olyan kapcsolatod, amiben volt ilyen vonzódás. - konkrétan kioktatta az anyját, hogy megértesse vele, fontos neki, hogy van eszed, vagy csak fogalmad a kocsikról. 

- a barátaiddal is tudnál olyanokról beszélni, amik a kocsidhoz kapcsolódnak. - forgatta szemeit. Nagy ellenszenvet érzett, nem akart téged újra Hyunjin mellé. 

- persze, attól, hogy fiúk, nem biztos, hogy értenek a kocsikhoz. Jisung-nak is csak azért nagy a szája a kocsiról, mert elmondtam mit csináltam vele, ő meg leírta jegyzetbe. - horkantott fel.- és ott van Minho, még a vezetéstől is undorodik. Bezzeg azt elvárja, hogy hurcoljam a seggét ából bébe. - megfogta anyját, nem tudott mit mondani erre. Már majdnem győzedelmesen mosolygott, de anyja csak talált folytatást. 

- akkor sem egy lány fog neked segíteni szerelni.- Hyunjin állkapcsa megfeszült, már nehéz volt visszafognia magát, de nem akart kiabálni az anyjával. Nagy levegőt vett, s felállt a székről. 

- majd meglátjuk.- mosolygott cinikusan.- ne legyél rossz anyós.- szemtelennek érezte magát, de lelke nyugodt volt, amiért övé lett az utolsó szó, és téged is megvédett. Szobájában levetette magát az ágyra, telefonját kivette a zsebéből, belépett a beszélgetésetekbe, ami már egy éve úgy állt, ahogy hagytátok. 

A képeket nézte, amelyeket te csináltál magatokról, és róla. Gyermekded mosolya mászott arcára, lassan lapozgatta a képeket. Hosszas gondolkozás után pötyögtetni kezdett a billentyűzeten. Miután begépelte, amit szeretett volna, az volt a következő lépés, hogy megkellet magát győznie arról, hogy elküldje. 

Visszagondolt arra a pillanatra, amikor elsőnek írt rád. A barátai támogatták őt, de most senki nem volt mellette, ezért tartott neki sokkal tovább, mint egy perc. Kifújt egy nagy adag levegőt, majd hüvelykujjával elküldte az üzenetet, ami kék kis rublikában ugrott fel a beszélgetésetekben. 

Hyunjin:
Írj, hogyha végeztél