Stray Kids szösszenetek

Turbó hangja

7 Rész

Az egyetem után unottan, fáradtan lépkedtél a koli felé, gyomrodban azzal a görccsel, amit legelső napon éreztél gólyaként. Ideges voltál, mégis túl fáradt ahhoz, hogy azon agyalj, vajon Jiyeon mit fog a fejedhez vágni, vagy esetleg pofákat vág jelenléted miatt. Ismerted már, tudtad, hogy visekedik azokkal, akikkel összeveszik, és nem tagadtad, féltél attól, hogy már kibeszélt valakinek, elhordott mindennek, amiért újra akarod próbálni a volt barátoddal. 

Szíved torkodban dobogott, mikor a lépcsőn mentél fel a szobádba. Mintha megnyugtatna, kezedet a vaskorláton húztad végig, és azt nézted, mennyire porosodott be az utolsó takarítás óta. Azt hitted, ez elvonja a figyelmedet, közben nem, addig volt elég, míg fel nem léptél az utolsó lépcsőfokra, ami elválasztott a szobák folyosójától. Lábadból elszállt az erő, ahogy az ajtó előtt álltál. Elszánva magad a legrosszabb fogadtatásra, lenyomtad a kilincset, és benyitottál. Az ágyak be voltak vetve, a redőny félig lehúzva, Soonhee fényfüzére bekapcsolva maradt, amiből arra gondoltál, talán itt van valahol a közelben, de Jiyeon-nak semmi nyoma. 

Megkönnyebbülve sétáltál asztalodhoz, ahova lettetted a táskádat, majd az ágyadra leülve telefonodat nézted át, van-e új üzeneted. Hyunjin-nak még nem válaszotál, a megnyitott beszélgetés felett ültél gondolkozva, hogy jó ötlet lenne írni neki, és akkor végleg magadra haragítod Jiyeon-t, vagy inkább válasz nélkül hagyod a fiút, és megpróbálsz békülni barátnőddel. Nehéz volt döntened, mindig azt vallottad, hogy a barátság fontosabb egy kapcsolatnál, de most mégsem tudtál erre a felfogásra hallgatni. Úgy érezted, ha hagyod menni Hyunjin-t, akkor valami jelentősen fontosat veszítesz, de ha Jiyeon-t hagyod menni, akkor a legjobb barátodat dobod el magadtól. 

Az ajtó hangtalanul nyílt ki, csak akkor vetted észre, hogy valaki belépett, mikor visszacsukódott. Soonhee sétált be a szobába kezében egy zacskó keksszel, és két zacskós levessel. Megepődött, ahogy meglátott téged, de egyből mosolyt varázsolt arcára. 

- szia.- pillantott végig rajtad, közben ment asztalához lepakolni. - meg akartalak várni téged, vagy Jiyeon-t, hogy együtt menjünk boltba, de túl éhes voltam.- vette le cipőjét. 

- talán nem is baj, hogy nem együtt mentünk.- morogtad orrod alatt, de barátődnek tökéletes hallása van. Mosolya eltűnt az arcáról, inkább bűnbánó arccal nézett rád, szája belsejét harapdálva. 

-  nem reagáltátok túl? Mármint ő is, tudtommal ő is a volt pasijával van most együtt.- szaladtak ráncai össze homlokán. 

- ez az!- csattantál fel.- melleseg, az én életem, én fogok hibázni, én fogok szenvedni, nem ő!- már nem is ideges voltál, hanem mérges.- ha ő együtt lehet valaki olyannal, aki elhagyta már, akkor én miért nem?- költői kérdésnek szántad, de Soonhee halkan feltett egy feltételezést. 

- nem lehet, hogy attól fél, hogy nektek jobban menne, mint neki, meg annak a srácnak?- zavartság ült ki arcodra. Agyad el kezdett járni ezen, de nem talált semmi okot, hogy Jiyeon ettől féljen. 

- nem! Miért félne?- ráztad fejedet. Soonhee beharapta ajkát, és leült a székére. 

- nem vetted még észre, hogy amúgy mindenben versenyezni próbál veled?- kérdezte halkan. Tartott attól, hogy kihallatszódik, és Jiyeon pont akkor fog felbukkanni. - jobb jegyeket akar, mint ami neked van, ezért tanul mindig olyan sokáig, tudja, hogy te nehezen barátkozol, ezért barátkozik össze minden jött-menttel, hogy fitogtatni tudja neked, hogy neki mindig is több barátja lesz. Mikor összefutottunk a dohányboltnál a volt pasiddal, és egy komplett leírást adtál a kocsiról, tudod mit csinált, mikor visszaértünk?- hangja hitetlenkedésről árulkodott, hüvelykujjával Jiyeon asztala felé mutatott.- míg te bele voltál bújva a telefonba, ő addig utána nézett annak, amit arról a kocsiról mondtál, és azóta ilyen cikkeket olvas alkatrészekről.- fintorodott el. 

Szemöldökeid magasra ugrottak fel, ahogy Soonhee ezt elmondta. Jiyeon-nak közömbösek a kocsik, nem lenne értelme, ha olvasna róluk, még jogosítványt se akar. 

- féltékeny rád.- foglalta össze végül. Készültél volna mondani, hogy ez biztos csak tévedés, Jiyeon élete ezerszer jobb, mint a tiéd, nem lenne oka féltékenynek lenni. Az ajtó viszont most valósággal kirobbant a helyéről, neki ütközve a falnak, amiről a kilincs leverte a vakolatot. Jiyeon sétált be a szobába fapofával, az ajtót be se csukta, tárva nyitva hagyta maga után. Soonhee-vel összenéztetek, a lány arcán látszott, hogy legszívesebben szemeit forgatná erre a kis jelenetre. - neked is szia, az ajtó meg nem tépőzáras.- nézett rá a lányra, aki ledobva magáról a táskát ment az ágyába, és kiterült, telefonját elővéve. 

- csukd be akkor.- válaszolt vontatott hangon.- úgyis megyek mindjárt.- vont vállat. 

- hova?- kérdezte Soonhee. 

- Hyerin-nel megyünk sétálni.- értetlenség, harag, csalódottság támadt meg téged, ahogy Jiyeon-t nézted. Hyerin Hyunjin volt barátnője, aki előtted volt együtt vele, egy egyetemre jártok. 

- azt hittem utálod.- motyogtad halkan. 

- ja, én is.- bólintott rá.- de nem mindig ő a rossz.- nézett rád megvetően, majd újra telefonját bámulta. 

- és mikor beszélhetnénk?- kérdezted érdeklődve, ha most elmegy valószínűleg este körül fog beállítani, akkor már neked se lesz energiád vitatkozni vele. 

- már nem akarok beszélni. Reggel elmondtam mindent.- vont vállat.

- inkább nem beszéled meg velem a dolgokat, és keresel új barátokat? Ráadásul az exem exét?- igyekeztél elrejteni a hangodból a fájdalmat, keserűsséget, de nem tudtad kontrollálni haragodat.

- ezen nincs már mit megbeszélni, én elengedtem. - rázta fejét. 

- persze, elengedted, de a volt barátom exével jársz össze, és gondolom ki is pletykáltok, hiszen ez a jó bevált taktikád. Összeveszel emberekkel, összebarátkozol az ellenségeikkel, és kibeszéled nekik őket. - préselted össze ajkaidat. 

- attól, hogy te nem bírod, én bírhatom, nem?- vonta fel egyik szemöldökét, de nem nézett rád. 

- ja, jó.- telefonodat te is elővetted. Ez a kis akciója Jiyeon-nak megerősített abban, hogy válaszolj végre Hyunjin-nak.

T/N:

Végeztem