Stray Kids szösszenetek

Turbó hangja

4 Rész

Reggel csendben készülődtél vissza az egyetemre, Hyunjin téged figyelt az ágyból. Neki volt ideje bőven, csak délutánra kellett bemennie az egyetemre. Kicsit zavarban voltál, érezted a szemeit magadon, kezeid remegtek is, próbáltad nyugtatni magad, hogy semmi okod zavarban lenni. Ruháidat összeszedve mentél a fürdőbe. Jól ismerted a házat, de legjobban az ő szobáját.

A fürdőben több időt töltöttél azzal, hogy magadat nézted a tükörben, mint az öltözéssel. Az megvolt két perc alatt, a gondolatok kaptak több időt. A tegnap estére visszagondolva mosolyogni kezdtél. Nosztalgikus volt emlékezni a Hyunjin-nal töltött percekre, még ha nem is voltál magadnál egészen. 

Kivánszorogva a fürdőből Hyunjin anyukája meglepetten nézett rád. Kellemetlenül érezted magad, kínos mosolyt erőltettél magara. 

- szia...- motyogtad hallhatóan. A nő nem értette, miért vagy náluk. Sejtelmesen fia szobája felé nézett, megalkotta a számára elképzelhető történetet. Visszanézett rád, de nem túl kedves arccal. 

- szia.- amint elmormolta lesütötte szemeit, és folytatta a dolgát a konyhában. Ajkaidat egy vonalba préselted, sietve mentél vissza Hyunjin-hoz. 

- anyukádnak mit mondtál, miért szakítottunk?- kérdezted rögtön az ajtó becsukása után. A fiú hirtelen a világáról is megfeledkezett, bambán pislogott rád. - Hyunjin!- emelted fel hangod egy picit. 

- hát...azt amit neked is mondtam...hogy nem éreztem már szerelmet.- kicsit nyugodtabban fújtad ki a levegőt. Az nyugtatott, hogy nem állított be rossznak, ami miatt az egész familía megutálhatott. Bár a szakítás valószínűleg elég volt az anyukának, hogy kevésbé bírjon téged. - mehetünk?- kapcsolta ki mobilját, és felkelt az ágyról.

- ahogy elnézlek, neked még fel kéne öltözni.- pillantottál végig a pizsamába bújt fiún. Kócos hajával, fáradt tekintetével, lezser testtartásával aranyosnak találtad őt. Játékos mosolyodat meg se próbáltad elrejteni előle, látva őt így boldognak érezted magad, holott nagyon is jól tudtad, hogy itt se kellene lenned, és szóba se kellett volna állnod vele. 

- minek azt.- horkantott fel. A szekrényhez lépett, és kivett belőle egy vastag pulcsit, és zoknit. Azokat felvette, telefonját eltette pizsamája zsebébe, az íróasztalról felkapta a kocsi kulcsot. - mehetünk.- nézett rád szórakozottan. 

- nem fogsz fázni?- valójában maradni akartál még vele egy kicsit, de az idő sürgetett.

- a kocsiban van fűtés, de a te kedvedért felveszek egy kabátot.- kacsintott rád, amibe önkéntelenül belepirultál. Ő is észrevette, jóleső érzés járta át a testét, tetszett neki piros arcod, a régi időket jutatta eszébe, amikor a kapcsolatotok alatt rendszeresen hozott zavarba, hogy láthassa pironkodó arcodat. - ez volt az egyik kedvenc dolog benned.- motyogta, közben arcodat nézte. Pironkodásodat felváltotta az érdeklődés. 

- fűtés a kocsiban? Az hogy köthető hozzám?- ráncoltad homlokodat.

-nem az!- kiáltott rád. - hanem ahogy mindig elpirultál.- árulta el halkan. Nem mondtál rá semmit, azzal voltál elfoglalva, hogy visszatartsd a boldogságtól feltörekvő visításodat. - menjünk.- szólalt meg egy kis hallgatás után. Boldogan ugráltál utána, mosolyod akkor sem hervadt le, amikor az előtérbe mentetek, és anyukája utánatok szaladt. 

- hova mész?- kérdezte számonkérően a nő a fiát. 

- visszaviszem T/N-t az egyetemre.- vette fel cipőjét, ahogy te is. A nő kelletlenül pillantott rád, de nem túl sokáig. 

- nem vagy turistavezető.- utalt arra, hogy egyedül is vissza tudsz menni, nem kell kísérgetni. A megjegyzésre arcod elkomorodott, a szorongás rád is talált.