Stray Kids szösszenetek

Turbó hangja

3 Rész

Csak azért mentél a fiúkkal, mert szerettél volna beszélni azzal az eggyel, akihez érzelmek kötöttek, és talán még kötnek is. Nem tudtad eldönteni, hogy szereted-e még őt, vagy utálod. Mindenki azt mondta, hogy utáld, de rosszul érezted magad, ha csak egy kis undorral is gondoltál rá.

Az úton Han egész végig beszélt hozzád, viszont a te szemeid erősen bámulták az előttetek sétálót. Néha bólogattál a magyarázó fiú szavaira, vagy hümmögtél, de a teljes figyelmedet más kapta meg. A szórakozóhelyen sem volt másabb. Bár volt barátod Minho-val ment a pulthoz, szemeid akkor is követték őt.

Mérhetetlen féltékenység tört rád, mikor egy ismeretlen lány közéjük állt, és a szőke fiúval állt le flörtölni. Ez volt az a pillanat, amikor a fiú rád nézett, egész idő alatt. Rád pillantott, majd visszafordult a lányhoz, édes mosollyal próbálta elcsábítani. Szíved fájdalmasan dobbant bele a látványba, el is fordítottad a fejedet.

Az előttetek lévő asztalon már volt pár üveg. Szemeztél az egyikkel, agyad közben próbált ésszerű érveket dolgozni, hogy ne tedd meg, amibe belegondoltál. Viszont a figyelmére vágytál, hogy lássa, már nem ugyanaz vagy, aki voltál. Már nem vagy olyan unalmas, mint egy évvel korábban.

- az a tiéd?- kérdezted Han-tól, aki melletted ült, cigijét gyújtotta meg. Az egyik üvegre mutattál rá. A fiú bólogatott, nem tudott beszélni, a cigi már a szájában volt. Miután letüdőzte a füstöt, válaszolt.

- igen, de igyál belőle nyugodtan, baby. Az olyan lesz, mintha csókolóztunk volna. - kacsintott rád ravasz mosollyal. Nem is érdekelt a becenév, amin szólított, vagy a megjegyzés. Az üveg nyakára markoltál, és rendesen meghúztad azt. - ejha! Valaki nagyon szomjas!- mért végig ravasz mosollyal.

A fiúk nem érezték annak a felelősségét, hogy velük voltál, és sokkal részegebb lettél, mint ők. Jót nevettek rajtad, ha hülyeségre készültél, csak az az egy ember volt komor arccal. Észrevetted, ahogy néz rád, és csak büszkébb voltál, pedig nem cselekedtél valami helyesen.

- gyere velem táncolni!- húztad fel Han-t a helyéről. Vigyorogva kísért téged a többi táncoló ember közé. Bejöttél neki, jó csajnak gondolt, de csak is a tested miatt. Úgy gondolta, nyert ügye van, amiért kerested a társaságát. Kezeit csípőd köré emelte, közelebb húzott testéhez.

Egyáltalán nem érezted magad feszengve, de ez az alkohol miatt is volt. Annyira azért nem voltál részeg, hogy összemelegedj vele, csak annyira, hogy ellazulj, bátrabb legyél velük szemben. Han azonban úgy gondolta, van esélye, hogy te is akarod, hogy legyen valami. Arcodhoz közelebb hajolt, te nem hátráltál, mikor már majdnem összértek ajkaitok kezek választottak el tőle.

- haver!- kiáltott Han. Te is dühös tekintettel nézted az illetőt, bár az ő tekintete sem volt másabb.

- te velem jössz. - ragadta meg a csuklódat, s maga után húzott. Nem volt annyira egyszerű feladata, visszarántottad őt.

- a kabátom. - mosolyogtál rá édesen. Fújtatva ment vissza a barátaihoz a kabátodért, amit utána hozzád vágott. Megvárta míg felveszed, azután újra csuklódra ragadott, és húzott ki a szórakozóhelyről.

- mit akarsz a barátaimtól?- tolt neki az épület falának. Jót szórakozva rajta nevettél fel, még meg is tapsoltad őt.

- nem érdekelnek a barátaid. - ráztad fejedet mosolyogva. - csak hozzád akartam közel kerülni. - ragadtad meg ingjének a gallérját.