Stray Kids szösszenetek

Nem létezik

1 Rész

Az ágyadon ültél törökülésben, veled szemben gyerekkori barátoddal, Lee Felix-szel. Szőke haja hosszabb volt, mandula szemei tele vidámsággal néztek rád, ajkai fülig értek, annyira mosolygott rád.

- Szóval, mi van azzal a sráccal?- húzogatta szemöldökeit. Zavartan mosolyogtál, nem bírtad tartani a szemkontaktust Felix-szel.

- Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem szerelmes vagyok. - pironkodva vallottad be neki, ő pedig végig vigyorogva bámult rád. - Ne nézz már így!- temetted tenyereidbe arcodat, eltakarva magad mustráló tekintete elől.

- Miért? Csak nem zavarban vagyunk?- incselkedett veled játékos hangján. Megpróbálta elvenni kezedet arcod elől, akárhogy próbáltad ott tartani kezeidet, ő bizonyult erősebbnek.

- Jó, na!- kiáltottál fel, amire visszaült törökülésbe, kíváncsi szemekkel méregetve téged. - Szóval, - vettél egy nagy levegőt. - Ugye volt a ballagás, és miután lement az ünnepség, a suli előtt vártam anyáékra, mert elkeveredtek a nagy tömegben. - egész végig Felix barna szemeibe néztél. Csillogtak a kíváncsiságtól, az örömtől. Éreztették, hogy bármit elmondhatsz neki, amit kiejtesz a szádon, az köztetek marad. - Miközben vártam, odajött hozzám, elkezdte mondani, hogy reméli attól, hogy elballagtunk, még jóban leszünk, és tartjuk a kapcsolatot. - már egyáltalán nem voltál zavarban, inkább visszagondolva a múltra vigyorogtál, és átélted újra a pillanatot. - És, - kezdtél bele, ám izgatottságodban nem tudtad folytatni. Apró visítást hallattál.

- Megcsókolt?- tippelte be Felix. Hevesen ráztad fejedet, miszerint nem.

- Mondtam, hogy persze, meg minden, és először megölelt, aztán megpuszilt!- ugrálni kezdtél az ágyon, közben visongva tapsoltál. - De várj, ez nem minden!- emelted fel mutatóujjadat. Felix már azon volt, hogy veled együtt ugráljon, de ezzel a mondattal lefagyasztottad, szó szerint. - Megkérdezte, hogy elmennék-e vele egy autós találkozóra!- visítottál fel újra.

- Akkor ez egy randi?- jobban örült a hírnek, mint te.

- Szerintem igen. Annyira boldog vagyok, Felix!- dőltél hanyatt az ágyon, és magadhoz ölelted egyik párnádat.

- Azt elhiszem.- bólogatott. - Hány éve is futsz utána?- gondolkozott el a plafont nézve. - Tíz?- tippelte be.

- Hülye!- vágtad hozzá a párnát, amit nevetve kapott el. - Tizenöt éves vagyok, csak hat éve ismerem. - ráztad fejedet. - És csak öt éve futok utána. - öltötted ki rá nyelvedet.

- Majdnem tíz. - vont vállat. - De büszke vagyok rád. - ölelt magához. - Mikor lenne az autós tali?- engedett el. Már komolyabb arccal nézett rád.

- Jövő hétvégén. - szomorodtál el. - Várnom kell egy hetet, aztán lehet addigra el is felejti, hogy elhívott. - nevetted el magad, de egyáltalán nem találtad viccesnek a lehetőséget.

- Ezt akartam mondani!- nevetett fel veled együtt.

- Veled nem történt semmi?- terelted a témát őrá.

- Az én életem unalmasabb, mint film a kerítés festésről. - elnevetted magad a hasonlatra.

- Tényleg semmi?- kérdezted, miután csillapodott nevetésed.