Stray Kids szösszenetek

Turbó hangja

10 Rész

Este tízkor jutottatok el arra a pontra, hogy vissza kéne indulni a kollégiumba. Kézen fogva sétáltátok le azt az utat, ami az autóhoz vezet. Élvezted a találkozó minden percét, azt kívántad, bárcsak ne kellene visszamenned, hogy az összes idődet a fiúval tölthesd.

A kollégiumra gondolva eszedbe jutott Jiyeon. A boldogságod alábbhagyott, ezt arcod is kimutatta. Azon agyaltál, hogy vajon beléd fog kötni, vagy sem. Ha igen, foglalkozz vele, vagy engedd el a füled mellett. Nem tudtad, mit kellene tenned. Abban biztos voltál, ha ő nem szól hozzád, akkor te sem hozzá, és úgy nincs vita. Tényleg elgondolkoztál azon, hogy beszélsz valamelyik lánnyal, akivel jóban vagy, hátha befogad a szemeszter végéig, ami amúgy is itt van nem sokára.

Hyunjin kinyitotta neked az ajtót. Mosolyod újra arcodra talált, s miközben szálltál be, ott bújkált. Becsukta az ajtót, megkerülte az autót, végül ő is beült. Elfordította a kulcsot, tekert fel egy kis fűtést, de nem indult el. Várta, míg az autó motorja felmelegedik ahhoz, hogy könnyebben lehessen vele hajtani.

- mi a baj?- kérdezte Hyunjin, közben a sötétbe nézett ki a szélvédőn keresztül. Keze a váltón pihent készen állva, hogy sebességbe tegye, és elhajtsatok. Meglepetten pislogtál a fiúra, de ő nem nézett rád. Tovább nézett kifelé a sötétbe.

- félek. - árultad el sóhajtva.

- attól, hogy nem fogunk működni?- pillantott rád kicsit csalódottan. - mondd meg nyugodtan, ha nem szeretnéd-

- de, igen, szeretném!- vágtál közbe, beléfojtva a szót, ami kissé meglepte. - csak...összevesztem ez miatt Jiyeon-nal, és tudod, elég mocskos tud lenni azokkal, akik összevesznek vele. - ráztad fejedet. A kocsi oldalának döntötted fejed, gondterhelt pillantásokkal néztél ki te is a szélvédőn.

- mit tenne?- érződött hangján, hogy segíteni akar, találni valami közös megoldást, ami neked is jó, de a barátnődnek is elég jó ahhoz, hogy ne üsse bele az orrát a te dolgodba.

- kibeszél mindenkinek, összebarátkozik az ellenségeimmel, akikkel jóban vagyok azokat ellenem fordítja. - Hyunjin szemöldöke homloka közepéig szaladt fel.

- megkérdezhetem, miért barátkozol ilyenekkel?- húzta fel egyik szemöldökét, közben téged figyelt.

- eddig sosem vesztünk össze. - sütötted le szemedet.

- figyelj, ha tényleg szeret, és fontos vagy neki, van benne annyi tisztelet, hogy nem beszél ki, főleg az ellenségeidnek. Ha meg igen, itt az ideje elengedni. Szinte eljátsza a bizalmadat. Azt ne mondd, hogy ezután még tudnál bízni benne!- az utolsó mondatot kicsit rosszalva a dolgot mondta, de a többi tanácsa, meglátása szíven döfött, annyira igaz volt.

- nem állok készen még egy barát elvesztésére. Az utóbbi időben elég sok barátot vesztettem. - gondoltál vissza a baráti körödre, ami állt tíz főből, most pedig csak kettőből.

- ezen ne múljon. Lesz még alkalmad barátokat szerezni. - fogta meg combodat, s bíztatóan rád mosolygott. - ha kell segítek. Egyértelmű, ki az extrovertált kettőnk közül. - nevette el magát, ami kisebb mosolyt csalt arcodra.

- köszönöm, Hyunjin. - mosolyogtál rá könnyes szemekkel.

- bármikor, T/N. - ölelt magához, hajadba lehelve egy puszit.