Stray Kids szösszenetek

Turbó hangja

2 Rész

Sokkolt a látvány a két értesítést kapcsolatban, viszont szíved eszeveszett tempóban dübörgött odabent. A telefont kikapcsoltad, örömödben kezdtél el ugrálni egy szál törölközőben a koli szoba közepén. Amint lenyugodtál felvetted pizsamádat, és engedélyezted a két fiút, de egyiket sem követted vissza. Üzenetet vártál tőlük, ám egyik sem erőltette meg magát arra, hogy írjon neked. A lányoknak nem szóltál erről, csak baj lett volna belőle, ha elmondod, mit tettél.

Másnap, egész nap azon agyaltál, hogy vajon ma is összefutsz-e velük? Csak ezen tudtál gondolkodni, az előadásokra egyáltalán nem figyeltél. Fél hat körül léptél ki az egyetem kapujából, ezzel szinkronban hallottál turbókat töltődni. A hang irányába kaptad fejedet. A fényszórók megint elvakítottak, de nem is volt szükség arra, hogy lásd milyen kocsi közeleg. Ahogy észrevettek téged is a kocsiban utazó személyek, a sofőr jobban oda lépett a kocsinak.

Muszáj volt megvárnod, míg a kocsi elhajt előtted, hiszen az út túloldalán volt a kollégium. Ahogy elhaladt előtted, benéztél az utastérbe, bár csak az anyós, és a sofőr ülést láttad. A hátsó két ablak sötétítve voltak. Volt barátod nem nézett rád, neki az utat kellett figyelje, nem pont a legegyenesebb útszakaszt készült bevenni nagyobb sebességgel, a megengedettnél. A haverja viszont bámult rád. Megtaláltad a szemkontaktust, s amíg a kocsi el nem tűnt, tartottad is.

Szíved hatalmasat dobbant, miután az autó elhúzta a csíkot előtted. Mosolyod akaratod ellenére szökött fel az arcodra. Büszke voltál magadra, amiért tudtad tartani a szemkontaktust, és nem paráztál be. Az már más kérdés volt, hogy a lábaidat megint nem érezted.

A kollégium szobájában a lányok már ott vártak rád. Jiyeon az ágyában pihente ki hosszú napját, Soonhee íróasztalánál ült fülhallgatóval fülében. Csendben pakoltál le az asztalodra, utána ágyadra leülve ellenőrizted az Instagramot. Nem volt új üzeneted, ami kicsit elkeserített. Pedig biztos voltál benne, hogy kapni fogsz üzenetet.

- jössz majd boltba?- fordult feléd Jiyeon. Felnézve a telefonból vetted őt szemügyre. Szemeit dörzsölte, fáradtan sóhajtott egyet, mintha az alvás kifárasztotta volna.

- aha. - vontál vállat. Az alkalmat ragadtad meg, hátha összefutsz a bordó Audival. - melyikbe akarsz menni?- minél távolabb mentek, annál több esélyed van látni volt barátodat.

- oda, ahova tegnap. - mosolyogva bólintottál, miszerint benne vagy. - te jössz?- fordult Soonhee felé, de a lány nem hallotta a fülében hangosan szóló zene miatt. Jiyeon-nal összenéztetek, barátnőd sejtelmesen elmosolyodott. Megragadott egy kisebb párnát, és azt vágta a lány fejéjez, aki kicsit felpaprikázva kapott a párna után, miután az fejbe találta.

- mi az?- nézett rátok homlok ráncolva, kezében a párnát szorongatta.

- jössz boltba?- kérdezte Jiyeon mosolyogva.

- nem hiszem. Még be kell fejeznem egy szakdogát. - húzta el a száját, a párnát visszadobta Jiyeon ágyára.

- akkor nem jössz. - vont vállat Jiyeon. Soonhee nem mondott semmit, visszadugta a fülhallgatót.

Hét óra után pár perccel indultatok a boltba Jiyeon-nal. Ahogy kiléptetek a kollégium ajtaján, már akkor kezdődött meg a kutatásod a bordó kocsi után, de nem találtad. Séta közben Jiyeon mesélni kezdett a párkapcsolati problémáiról, ezzel el is vonta a figyelmedet a keresgélésről. Kicsit meg voltál szorulva a tanácsadásban a barátnődnek, de hosszú hallgatás után sikerült összekaparnod egy értelmes, hasznos mondatot, amivel előrébb juttatad.