Egy hónap után már itt is volt a valentin-nap.
Az suliban a történelem tanár évente megrendezi erre a napra, hogy minden osztály vigyen be egy dobozt, amit kirakunk a suli kis színpadára és másik osztályokból, vagy akár ugyan abból az osztályból lehet bedobni levelet (egy papírra írt "üzenetet") és rá kell írni, hogy kinek szól a levél.
Én megfogadtam 5.-ben, hogy ha szerelmes is leszek valakibe, nem fogok neki levelet írni.
Fogadás megszegve.
Már hónapokkal előtte elkezdtem írni egy levelet, ami Hugonak szólt.
Persze addig a napig csomószor átjavítottam.
Egy szív alakú borítékot hajtogattam és abban leírtam, mennyire szeretem őt.
A kínos levél ami szinte traumát okozott az életemben, így szólt:
"Hill Hugo Oliver!
(Először is, nem akarod tudni honnan tudom a neved és remélem jól írtam!)
Nem tudtam, hogy, hogy mondjam el és nem is sikerült titkolnom, hogy tetszel nekem.
Tudom, hogy számodra nem vagyok egy szépség, de én akkor se fogok rólad leszállni!♡
-Natalietól
(6./B)"
Készítettem a levélhez egy papír "minecraft szívet" és bele raktam az általam hajtogatott szív formájú levélbe.
--
És eljött a nap, amikor átadhatom, nagyon izgulok.
Félek, hogy valami nagyon borzalmas reakciója lesz, amitől kínosabb lesz a helyzet a kelleténél.
Az ő osztályuk pont nem vitt dobozt, gondolom senki nem várt senkitől szerelmes levelet.
Így személyesen kéne átadnom, ami sokkal, de sokkal kínosabb lenne, szóval megkértem Sofiát, hogy adja oda ő Camillával, mert ők úgyis valamennyire jóban vannak velük, mert Camilla simán vissza tud nekik szólni, Sofia pedig nagyon ritkán beszélget velük.
De megkérdezte Luke, hogy ne adja-e át inkább ő Hugonak.
-Jó vidd, csak ne mondj semmit! -nyomtam Luke kezébe a levelet.
És megtette. MEGTETTE. ODA ADTA NEKI. OTT VAN HUGO KEZÉBE A LEVÉL AMIT ÉN ÍRTAM NEKI ÉS AZT OLVASSA.
Elkezdtem nagyon remegni az izgalomtól, a kezemtől egészen a lábamig.
Éppen egyedül állt Hugo, mert pont nem volt körülötte egyik haverja se.
Csak olvasta, nézte a levelet.
Láttam ahogy kinyitotta és kirepült belőle a papír "minecraft szív", felvette, majd miután elolvasta, megjelent Samuel, Andrew és Joshua körülötte.
Átadta először Samuelnek, Samuel Joshuának, Joshua pedig Andrewnek és mikor vissza került Hugo kezébe, egyszerűen csak ketté tépte, mintha csak szívemet tépné.
Az egészet messziről néztem.
És sorakozó lett az udvaron.Láttam, hogy Hugo ismét közeledik felém, fel a nagyobb beton lépcsőkön.
Megállt előttem, én próbáltam hátrálni, de úgy körbe álltak, hogy menekülni se tudtam volna.
-Légyszíves, ne írogass nekem! Már elmondtam legalább háromszor -szólalt meg.
A pulzusom felment az egekbe, a szívem a nyakamban kezdett el dobogni,csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt két kezem közé fogom arcát és így, mindenki előtt egyszerűen csak megcsókolom, ami persze lehetetlen lett volna, mivel csak pár szót sikerült kinyőgnöm.
-Aha, jó! -mondtam szinte az arcába, ijedt arcommal, kikerekedett szemekkel és felhúzott szemöldökkel.
Biztosan hülyének nézett, mivel miután valamit sikerült kinyőgnöm, elindultam mögé és gyorsan lerohantam a beton lépcsőn, sorakozni.Szó nélkül, csak megindultam.
Bár jobb is, mert ha tovább maradok lehet meg is csókoltam volna.
(Ha mertem volna.)
Ezen a napon is megfogadtam valamit.
"Soha többet nem csinálok ilyet! Rá se fogok nézni!"
Másnap, február 15-én láttam, ahogy sétal be az iskolába, egy kabát fedte felső testét.
Aznap volt először, hogy rámjött a pánikroham, de csak az óriási stressz miatt, ami bennem volt.
Hányingerem volt egész nap, természetről ki is kéredzkedtem mosdóba. Miután kimentem, csak álltam bent és vártam, hátha elmúlik.
De nem múlt el, csak egyre rosszabb és rosszabb lett.
Utánam küldték az egyik osztálytársam, és megkérdezte, hogy haza szeretnék-e menni.
Végül jött értem apám, haza mentem.
Mikor haza értem már kb. 1 órával jobban is lettem.
De másnap reggelre már megint ugyan az az érzés fogott el.Pár napig nem mentem suliba.
A pár nap alatt elvitt apám vérvételre, mert azt hitte valami nagyon komoly bajom van.Anyám akkor már tudott Hugoról, mert megnyíltam neki valamikor, ő sejtette, hogy csak a nagy izgatottság és a stressz miatt van.
Tényleg nem volt semmi bajom.
Ezért apám elküldött újra suliba.Már jobban voltam, nem annyira foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy nemrég még Hugo az arcát pár centire tartotta az én arcomtól és úgy mondott valamit, amit fel se fogtam.
--
Pár hónapig csend volt, nem történt semmi.
Majd elkezdődtek ismét, de már kisebb dolgok.
_________________________________________
Remélem tetszik nektek eddig a történet.
Vigyázzatok magatokra és ne legyetek ilyen stresszesek mint Natalie!🫶🏼
További jó olvasást!❤️
Tiktok: nadinwattpad
Instagram: _hungarywattpad
YOU ARE READING
Szerelem vagy nem?
Romance•Nem befejezett• Natalia a főszereplő, aki járt már egy pár fiúval, mégse igazán találja igaz szerelmét, és ha nincs neki valakije aki fiú és törődik vele(szerelemből), akkor vagy egyedül érzi magát vagy beleőrül. Bár nem keresi a sok drámát, de ha...
