Szerelem vagy nem?

2. rész: 10 éves énem

Miután Benjaminnal külön utakra tértünk, már a következő évben, mikor 10 lettem, lett egy nagyon jó fiú barátom akit személyesen ismertem meg és nem online.A neve James.

Anyukám legjobb barátnőjének voltak a fiúnak a családjából ismerősei, elmentünk hozzájuk és a legjobb barátnőm aki az anyukámnak a legjobb barátnőjének a lánya bemutatott a fiúnak, mert ő már akkor nyílván ismerte. És össze barátkoztunk, nekem akkor még nem volt messengerem, vagyis nem tudtam róla, hogy lenne, tehát csak nagyon ritkán tudtuk tartani a baráti kapcsolatot online, akkoriban még, hangoutson.
Néha beszélgettünk de csak annyit, hogy:

"-Szia
-Szia
-Hogy vagy?
-Jól, köszi. Te?
-Én is köszi
-Az jó
-Igen"

Másról akkor még nem is nagyon tudtunk beszélni.

Aztán mégegyszer átmentünk hozzájuk, és mutatott egy játékot, ami nekem megtetszett, az volt a neve, hogy zepeto, azóta sem értem, hogy tudott nekem az a játék tetszeni de hát 10 éves voltam, ez van.

Miután megmutatta a játékot én letöltöttem, és megkérdezte, hogy van-e messengerem, mondtam, hogy nincs és akkor elvette a tabletem és megnézte, hogy tényleg nincs-e.

Érdekes volt, mert megtalálta letöltve a facebookot, pedig én nem töltöttem le, és be volt jelentkezve, szerintem apukám csinálta de még mindig nem derült ki.

Késöbb megismertem egy fiút zepetoról, az volt a neve, hogy Lucas. Mindig giftet küldött nekem, és aranyos volt velem.És beleszerettem, megkérdeztem, hogy lehetek-e a barátnője, azt mondta egyenlőre csak a játékban.

Aztán pár nap múlva újra megkérdeztem, lehetek-e a barátnője igazából is.Azt válaszolta, hogy igen.
Megörültem neki.

Együtt voltunk, cukiskodtunk.
És ő egy évvel fiatalabb volt nálam.

Talán már a 2. hete, hogy együtt voltunk, még mindig nem mondtam el se anyukámnak, se apukámnak úgy gondoltam még túl fiatal vagyok a szerelemhez, ezért inkább nem mondtam el nekik, mert féltem, hogy elítélnek e miatt.

Tudni kell, hogy a szüleim, születésem után pár évvel már nem voltak együtt, és megházasodva se voltak, de ezt most túl hosszú lenne elmesélni, csak az alap a lényeg.

Apukámnál élek azóta, anyukámat látogatni szoktam és néha-néha ott alszok.

Egyszer épp anyukámnál aludtam, Lucassal még mindig együtt voltunk és akkor már volt telefonom, de még nem volt rajta jelszó.

Anyukám este kereste a telefonját és azt hitte az én telefonomra, hogy az övé, felnyitotta és Lucas írt valamit amit én nem nyitottam már meg, mert aludtam.

Reggel miután felébredtem anyukám kihívott a konyhába és megkérdezte kedvesen, hogy ki ez a Lucas, és mondta, hogy nem zavarja mert jó fejnek tűnik és aranyos, csak kíváncsi.

Én nem akartam semmit mondani, mondtam, hogy senki, de nem hitte el anyukám és addig faggatott míg elkezdtem sírni, és beszaladtam a szobába de még mindig nem fejezte be.

Végül kiderült, hogy a barátom.

Anyukám ígérgette, hogy szívesen el visz egyszer hozzá, de mondtam, hogy még nem szeretnék, egyébként egyeltalán nem akartam, féltem.
De nem tartott vele se sokáig, ez is gyerek szerelem volt, bár itt én szúrtam el a kapcsolatot.

Beleszerettem Jamesbe.

És ezt James tudta is, később össze jöttem vele és eldobtam Lucast, amit azóta is bánok, hogy ilyen voltam.
Hát végül nem sok értelme volt, mert nagyjából pár hét után el is dobott James.

De teljesen megértettem, vissza adta a karma.Bár fájt elviselni, de felfogtam, milyen érzés lehetett Lucasnak is.

De az is lehet, hogy csak Isten megmutatta milyen fájdalmas lehetett neki.