Miután elmeséltem a történteket, Camilla és egy osztálytársam rávett, hogy menjünk vissza, mert, hogy jó szórakozás és ha előbb vicces volt most is az lesz.
Visszamentem velük, mert ki ne menne vissza azért, hogy láthassa a crushját?
De mikorra visszaértünk ő és két lány osztálytársa már ballagott ki a tesi- és torna terem ajtajából, ezért megálltunk, az ebédlő ajtaja mellett.
-Hát de nem meri bevallani! Nem mondja ki! -veszekedett valamin az egyik lánnyal, Hazellel.
Az egyik osztálytársam -aki Camillán kívül velem tartott-, kérdőn nézett rám, mintha csak azt szeretné üzenni a tekintetével, hogy "Rólad van szó".
Én vettem a jelet és -aligha láthatóan- megvontam a vállam.
-GYERE HUGO, NATALIE SZERETNE MONDANI VALAMIT! -kiabált utána Camilla.
A fiú hátra -rám- nézett, majd elkezdett közeledni.
Szorosan előttem állt meg.
-Na mit szeretnél? Mondjad! Mondjad csak! -hajolt újra az arcomhoz nagyon közel, közben kezeit a mellkasán keresztbe fonta.
-Nyugi Hugo, nyugi! -nyugtatta a fiút a háta mögűl Hazel.
-Nem szeretnék semmit mondani! -motyogtam kínosan kissé nevetve.
-Dehogyem! De! Szeretnél! -mondta szinte kánonban a két osztálytársam.
Hugo elhátrált két lépésnyit.
-Hát de.. nem.. nem szeretnék mondani semmit. Hát akkor.. szia?! Most mit mondjak? -dadogtam, karjaimat széttárva vállat vontam.
-Akkor én most megyek jó? -nézett rám idegesen és értetlenül.
-Jó menjél. -szaladt ki a számon.
Bár jobbat nem is tudtam volna mondani.
De miért nem mondtad? Itt lett volna rá a lehetőséged. -oktattak ki a mellettem álló jó barátnőim.
-De mit mondjaak? -húztam el a szót.
-Hát istenem. -akadtam ki.
Az ebédlőhöz és a tesi terem-öltöző ajtajához vezető folyosón kezdtünk el haladni az üveg ajtóhoz, amivel szembe volt egy lépcső.
A lépcsőt megkerülve, Hugo és Hanzel a bal és én meg a két osztálytársam a jobb oldalt haladtunk.
-Jól van de ilyenkor zavarba jön. -hallottam meg a túl oldaról Hanzel hangját.
-De ne jöjjön zavarba! -vitatkozott újból Hugo.
Mi előbb oda értünk a büféhez, ahol fújtam egy nagyot.
Mintha csak "kieresztettem volna a gőzt".
Mikor jöttek arra Hanzelék, Camilla újra szóra fakadt.
Talán szómenése volt.
- Hugo, várj! Natalie azt szerette volna mondani, hogy tetszel neki.
Hazel egyenesen az ajtót vette célba, míg Hugo megfordult, ismét.
-Na ne mondd! -gúnyolódott hozzám fordulva a fiú.
Camilla rám nézett. Úgy, mintha a lelkembe látna.
-Meg is szeretne ölelni.
-Hát engem sose fogsz megölelni, sajnálom! -gúnyolódott tovább.
Rá se néztem. Csak kínosan kuncogtam és néztem a lányokat a két oldalamon.
Majd megindultunk kifele és miután kiértünk, ezt is elmeséltem a többieknek.
A további pár percben eredmény hirdetés volt, majd lehetett haza menni.
Úgy éreztem, ez a nap is be fog kerülni a kínos napjaim című jegyzetembe.
ESTÁS LEYENDO
Szerelem vagy nem?
Romance•Nem befejezett• Natalia a főszereplő, aki járt már egy pár fiúval, mégse igazán találja igaz szerelmét, és ha nincs neki valakije aki fiú és törődik vele(szerelemből), akkor vagy egyedül érzi magát vagy beleőrül. Bár nem keresi a sok drámát, de ha...
