Mert én más vagyok.BEFEJEZETT (Peti x Barni)

Szeretlek(vége)

Peti Barni pólójában, és a saját alapból nagy gatyájában battyogott ki a konyhába. Egy fiú fogadta őt.

-na?(G)

-igen?(P)

-jó volt teljesen megismerni egymást Barnival?(G)

-most erre mit mondjak?(P)

-tudod te, hogy mennyi ideje várok arra, hogy egy pár legyetek?(G)

-nem, nem hiszem.(P)

-igyál kávét. Attól majd nem leszel ilyen flegma.

-nem vagyok az, csak álmos.(P)

-aha, oké. De most komolyan.(G)

-mi komolyan?(P)

-amit az előbb kérdeztem.(G)

-miért érdekel ennyire?(P)

-csak. Talán azért, mert majdnem az egészet hallottam.(G)

-hallgatóztál?!(P)

-jó, jó! Nyugi, nem hallgatóztam, csak...G)

-csak?(P)

-karton falak.(G)

A kisebb erre meg forgatta a szemét, és elkezdett magának teát csinálni.

-de még mindig nem válaszoltál.(G)

A kisebb vett egy mély levegőt, nem tudta, hogy miért volt ilyen ideges. Talán Barni műve miatt, talán azért mert álmos és Gio kérdésekkel bombázza. Várt egy pár másodpercet, hogy megpróbáljon nyugodt maradni, és ne borítsa rá az olaszra az asztalt.

-egyébként igen.(P)
Nyőgte ki fél perc múlva.

-erre vártam.(G)

A kicsi leült, és már szomorú volt. Nem kellett volna engednie a nagyobbnak, hogy ezt tegye vele. Pedig tudta, hogy akarja, és még akarni is fogja, magyarul egyáltalán nem értette.

-mi baj?(G)

-semmi.(P)

-naa, nem kell hazudni.(G)

-nem tudom. Bűnösnek érzem magam.(P)

-azért, mert lefeküdtél a Barnival?(G)

Erre csak bólogatott a kisebb.

-de miért?(G)

-azért, mert nem tudom. Akartam is, de nem kellett volna ilyen közel engedni magamhoz.(P)

-miért ne kellett volna?(G)

-nem tuuddoooommm...(P)
És a fejét az asztalra hajtotta.
Gio felállt, és a kisebbhez guggolt, miközben megfogta a kezét, amire a kisebb is felnézett.

-figyelj Peti. Én szerintem nagyon jól ismerlek, és ha neked valami nem tetszik, akkor azonnal ellenkezel. Barninak ezek szerint nem ellenkeztél, de most nem is ez a lényeg. A te tested, te döntésed. Oké?(G)

-oké.(P)

-na gyere, had öleljelek meg...(G)

És elkezdték ölelgetni egymást.

-én azért örülök nektek.(G)

-fáj a hasam.(P)

-remélem terhes vagy.(G)

-hogy a faszba lennék terhes?!(P)

-nem tudom. Ti képesek lennétek rá.(G)

-na mindegy. Én visszamegyek a Barnihoz.(P)

-ébren van?(G)

-az előbb még aludt.(P)

-na jó, legyetek boldogak. Ha valami baj van, akkor üvölts!(G)

-oké, meglesz.

És visszament a szobába, ahol Barni fogadta.

-jóreggelt.(P)

-neked is, Péter.(B)

A kisebb leült a nagyobb mellé, aki elkezdte őt ölelgetni. Nyílván a kisebb vissza is ölelte, majd megcsókolta megint.

-szeretlek.(P)

-én is, Peti.(B)

The end🏳️‍🌈

——————————————————————

Na hello...na jó. Ez a könyv rohadt szar lett, ígérem, hogy a következő jobb lessz. Nagyon sok mindent nem írtam bele, amit akartam. De mindegy. Remélem azért tetszett egy kicsit.
Puszi💛

-Laura