Six months till our divorce | JiKook

01

Megköszönve a stáb, valamint a fényképészek kemény munkáját, egy fáradt mosoly kíséretében hagytam magam mögött a stúdiót. Már reggel korán be kellett mennem, ugyanis egy külföldi márka által elrendelt fotózásra hívtak be, s időben el kellett készíteni a sminkem és a frizurám is. Nem is beszélve arról, hogy rengeteg időt töltöttünk az outfitek kiválasztásával, ráadásul még forgalom is volt, ami miatt úgyis késtem, hogy hajnali öt órakor már ébren voltam. Szerencsére délre sikerült végeznem mindennel, ezért a stúdiót elhagyva egyenesen a kedvenc éttermem felé vettem az irányt, ugyanis már farkas éhes voltam. Reggelire is csupán pár falat kekszet és egy pohár kávét tudtam magamba tuszkolni, így már eléggé sürgetett a hasam, hogy valami laktatóval is megtömjem.

Épp hogy kiléptem a stúdió ajtaján, telefonom hangos csörgésbe kezdett, mely alapján egyértelművé vált számomra, hogy valaki keres. Kocsikulcsom kikapva zsebemből telefonomat is kivettem, majd a képernyőre pillantva fogadtam is a hívást.

- Szia, Namjoon - szóltam bele azonnal, elvégre tudtam jól, ki keres.

- Szia, Jimin. Mit csinálsz? Nem érsz rá véletlenül? - tért rá a lényegre azonnal egyik kedves barátom, valamint ügyvédem is, én pedig az autómat kinyitva már be is pattantam az ülésre.

- De, ami azt illeti, pont most végeztem. Ebédelni megyek, velem tartasz? - indítottam el a motort, azonban még nem raktam sebességbe a váltót, előbb szerettem volna letudni a beszélgetést.

- Igen, szívesen. Küldd át a címet, kérlek - egyezett bele minden tovább nélkül Namjoon.

- Máris - válaszoltam, s már bontottuk is a vonalat.

Gyorsan átküldtem az étterem címét barátomnak, s már indultam is. Az étterem, amelyet választottam, szerencsére egyáltalán nem volt messze autóval a stúdiótól, az egyetlen probléma az volt, hogy a város központjában tartózkodott, emiatt pedig akaratlanul is sikerült egy kisebb dugóba keverednem. Annyiszor felfogadtam már, hogy inkább a tömegközlekedés mellett döntök, ugyanis autóval egyenesen rémálom végighaladni Szöul hatalmas tengerén. Mégis, túlságosan megszoktam már az autóm által nyújtott kényelmet, ráadásul szeretek is vezetni. Éppen ezért, amióta jogosítványom van, egyszer sem fordult elő, hogy a tömegközlekedést használtam volna.

Egy kis időt még eltököltem, amíg találtam magamnak parkoló helyet, mert hát miért is volna annyi szabad hely a város központjában, így a tervezettnél kicsivel később sikerült odaérnem. Meg sem lepődtem, mikor megláttam Namjoont az egyik asztalnál üldögélni, amint az étlapot lapozgatja. Sietősen odasétáltam az asztalhoz, majd levetettem magam a Namjoonnal szemközti székre.

- Ne haragudj, hogy késtem - kezdtem bele köszönés nélkül, a velem szemben ülő azonban csak mosolyogva fennebb tolta szemüvegét, s becsukta az étlapot.

- Semmi gond. Gondolom a forgalom tehet róla - vont vállat az idősebb, én pedig igazat adva neki bólogattam.

- Na és miről szerettél volna beszélni? - kezdtem bele óvatosan, remélve, hogy semmi olyanról nem lesz szó, ami kedvem szegheti. Hosszú ideje nem éreztem magam annyira stabilnak lelkileg, mint az utóbbi pár napban, s nem szerettem volna, ha ennek itt és most vége szakad.

- Előbb megvárom, hogy rendelj, utána beszélünk - mondta Namjoon, egy másodperccel később pedig már meg is jelent egy fiatal pincérnő.

Nem is volt szükségem időre ahhoz, hogy átlapozzam a menüt, már akkor tudtam, mit fogok kérni, mikor kocsiba ültem, így gyorsan le is adtam a rendelésem. Namjoonnak is sikerült választania valamit, így miután a pincérnő távozott, újfent kérdőn fordultam barátom felé.