Six months till our divorce | JiKook

10

Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy rohadtul hasogat a fejem. Szemeimet kinyitva érzékeltem a fényt, ami miatt rögtön vissza is kellett csuknom pilláimat, pár másodperccel később azonban újra megpróbálkoztam azzal, hogy körülnézzek. Az első, amit megpillantottam, a velem szemben levő falhoz állított szekrénysor volt, majd az ágy melletti éjjeli szekrény, mely eléggé ismerős volt. Túlzottan ismerős.

Mozdulni is alig bírtam, de ahogy érzékeim lassacskán kezdtek működésbe lépni, feltűnt, hogy hátulról valaki átfonta karját hasam körül, ezzel szorosan magához ölelve. S ahogy tudatosult bennem, miért ilyen ismerős a hely, azonnal felvillant előttem annak az arca, aki minden bizonnyal itt fekszik mögöttem. Még a vér is megfagyott bennem a gondolattól, hogy csupán egyetlen ember lehet az, akivel ezen az ágyon osztozom. S ez az ember pontosan ugyanaz, akit jelenleg mindenkinél jobban gyűlölök.

Ijedten tornáztam magam ülő helyzetbe, ami nem volt olyan jó ötlet, mivel azonnal szédülni kezdtem, de jelenleg nagyobb volt bennem a harag, mintsem hogy ezzel törődni tudjak. Nem mertem oldalra fordítani a fejem, túlságosan féltem attól, hogy gyanúm beigazolódik, s valóban az a személy fekszik ott, akitől a lehető legtávolabb kellene lennem. Mégis, muszáj volt leellenőriznem, különben éreztem, hogy megbolondulok. S amint fejemet elfordítottam, megláttam a fekete hajkoronát, a csukott szemhéját, s békésen alvó arcát, melynek tanulmányozásával régen órákat tudtam volna tölteni. A pulzusom azonnal vagy kétszáz fölé emelkedett, legszívesebben dühöngeni kezdtem volna, amiért volt mersze kihasználni az állapotomat, s arcátlanul az ágyába csalni. Azonban úgy voltam vele, jobb, ha szótlanul eltűnök, amilyen gyorsan csak lehet. Mire felébred, nekem már réges rég máshol kell lennem. Eszemben sincs szót váltani vele a történtek után, ugyanis elég egyértelmű számomra, hogy lefeküdtünk, mégha nem is emlékszem pontosan minden percére.

Az alsónadrágom után kezdtem kutakodni, melyet meg is találtam nem messze a földön, így lehajolva gyorsan felkaptam, s amilyen gyorsan csak tudtam, felvettem. Közben iszonyatosan hasogatott a fejem, de próbáltam mellőzni, ugyanis sokkal fontosabb volt, hogy még Jungkook ébredése előtt lelépjek. Egy percig sem szerettem volna tovább egy légtérben tartózkodni vele. Szerencsére a nadrágomat is kiszúrtam, ezért minél észrevétlenebbül próbáltam kimászni Jungkook mellől, majd magamra aggatni a tegnapi ruhám. Azonban épp mikor a nadrágom gombjával bajlódtam, meghallottam a hátam mögül Jungkook mozgolódását, ami miatt egy pillanatig megállt bennem az ütő. Nem mertem megmozdulni, kíváncsian vártam, vajon felébred-e vagy tovább alszik, legnagyobb sajnálatomra azonban az első opció következett be, mikor meghallottam reggeli álmos hangját.

- Jó reggelt, kincsem - köszönt hallhatóan jókedvűen, nekem azonban össze kellett szorítanom a szám, nehogy üvöltve a fejéhez vágjam, hogy eszébe ne jusson még egyszer így szólítani. Az ujjaim remegtek a hirtelen feltörni készülő dühtől, Jungkook azonban valószínűleg nem sokat vett észre ebből, bár hangja ezúttal kissé bizonytalanul csengett. - Jimin? Minden rendben? - kérdezősködött s közben közelebb mászott hozzám, hogy a karomra fogva meg tudjon érinteni.

Amint megéreztem bőrömön ujjának nyomát, rögvest elléptem tőle, s dühösen rá kiáltottam.

- Hagyjál már békén! - csendült haragtól duzzadó hangom, mely hallatán értetlenül visszahúzta a karját.

- D-de...mi a baj? - kérdezte megrökönyödve, látszólag letaglózta őt nem várt rideg viselkedésem.

- Ezt komolyan kérded? - fordultam végül vele szembe, így látni vélhettem reggeli kócos haját, meztelen felsőtestét, melyről lecsúszott a takaró egészen az öléig, valamint ijedt, megszeppent szemeit, melyek értetlenséget tükröztek. - Hogy volt merszed ide csalni engem?! - kértem számon, cseppet sem hatott meg tekintete, melyből őszinte félelem s zavarodottság sugárzott.