Six months till our divorce | JiKook

07

Még mindig pislogás nélkül bámultam a képernyőre, ahogy szemeimet újra és újra végigfuttattam azokon a sorokon, melyeket utoljára írt nekem. Már vagy három nap telt el azóta a rövidke üzenetváltásunk óta, mégsem tud a szívemben tátongó hatalmas seb könnyedén begyógyulni.

Amikor megláttam, hogy válaszolt az üzenetemre, majd' kiugrottam a bőrömből, még akkor is, ha csak annyit írt, hogy letilt. Ujjongva ugrottam talpra a hirtelen jött boldogságtól, melyet Eunwoo furcsa pillantásokkal díjazott, majd csak annyit kérdett, hogy mit írt nekem Jimin.

- Letiltalak - olvastam fel az üzenetet levakarhatatlan vigyorral az arcomon, melyet barátom először nagy, hitetlen szemeket meresztve reagált le, végül egyszerűen elnevette magát.

- Te menthetetlen vagy - jelentette ki a fejét csóválva, míg én rá se hederítve pötyögtem be az azonnali választ Jiminnek.

Konkrétan pezsgett a vérem, olyan izgatott voltam, hogy jobb lábammal folyamatosan doboltam a padlón, ami láthatóan Eunwoo idegeire ment. Amikor pedig azt írta nekem, hogy ő is gondol rám, a szívem kihagyott egy ütemet. Remegő ujjakkal pötyögtem be neki a választ, azon kattogva, hogy valóban igazat mond-e. Minden reményem abban az egyetlen mondatban volt, minden másodpercben azért fohászkodtam, hogy úgy értse, ahogy abban reménykedem. Önfeledt mosolyom azonban pillanatok alatt leolvadt az arcomról, mikor elolvastam szívszorongató válaszát. Hogy undorodik tőlem. Hogy gyűlöl engem.

Abban a pillanatban tört a szívem újabb kismillió darabra, bár azt sem tudom, maradt-e egyáltalán ép része azóta a nap óta, hogy szakított velem. Szinte azonnal megtelt könnyekkel a szemem, Eunwoo eddig kíváncsi tekintete pedig rögvest átváltott aggódóra.

- Mi történt? - kereste tekintetem, én azonban le sem bírtam venni a szemem a képernyőről.

Újra és újra ismétlődtek a szavak a fejemben, újra és újra lejátszódott lelki szemeim előtt, ahogy mindezt dühösen a fejemhez vágja, az ő hangján, azon a csilingelő hangon, mely az első szólamnál megolvasztja a szívem. Azt sem tudom, hogy sikerült neki megírnom a választ, s abban a pillanatban utáltam magam, amiért egyáltalán eszembe jutott az az abszurd ötlet, hogy írjak neki. S szinte el tudtam volna süllyedni szégyenemben, ahogy arra gondoltam, mekkora reményeket fűztem ahhoz, hogy talán megbékél velem pusztán azért, mert válaszolt az üzenetemre. Akár egy világi idióta. Egy megváltoztathatatlanul szerelmes és reményvesztett világi idióta.

- Jungkook - szólított újra Eunwoo, mire lassan felé emeltem tekintetem, azonban teljesen megriadt, mikor szembetalálta magát könnyáztatta arcommal.

A telefonom után nyúlt, én pedig nem ellenkeztem, hagytam, hogy kivegye a kezemből s elolvassa rövidke üzenet váltásunkat. Ajkát rágcsálva olvasta a sorokat, s mikor a végére ért, szánakozó szemekkel pillantott rám, majd kezemnél fogva visszahúzott maga mellé a kanapéra, s fejemet a vállára hajtotta. Ahogy arcomat pólójába fúrtam, megállíthatatlanul kitört belőlem a zokogás, de tudtam, hogy Eunwoo mellett nincs, miért szégyenkeznem. Ő látott már ennél rosszabb pillanatokban is, s soha egyetlen egyszer sem űzött gúnyt belőlem, vagy éreztette azt, hogy elege van már a lehangoló viselkedésemből.

Eunwoo akkor éjjel nálam maradt, tudta, mennyire rossz passzban voltam, s szükségem volt valakire, akire támaszkodhatok. S bár sokat nem beszéltünk, nem is a szavaira volt szükségem, egyszerűen csak arra, hogy ne maradjak magamra. Ezzel pedig mindketten tisztában voltunk.

Azóta eltelt két nap, nekem pedig még mindig gombóc nő a torkomba, ha visszaolvasom a beszélgetésünket. Egyrészt fogalmam sincs, hogy lehettem ennyire naiv, hogy hihettem, hogy egyáltalán esélyem van arra, hogy rendbe hozzam, amit végleg tönkretettem. Hogy hihettem, hogy az én szeretett, báránylelkű angyalom képes megbocsátani még azt a hatalmas hibát is, amit elkövettem. Persze, hogy nem képes rá. Mégis ki lenne az? Ki bocsátaná meg, ha rájönne, hogy a férje, akinek mindenét odaadta, teljes szívet és lelkét beletette a kapcsolatukba egyik napról a másikra megcsalja őt? Teljesen megértem, hogy így érez irántam, hogy teljes lényével gyűlöl, s mielőbb meg akar szabadulni tőlem. Ugyanakkor mérhetetlen fájdalmat okoz, hogy elvesztettem életem szerelmét, akihez foghatót biztosan soha nem találok.