Six months till our divorce | JiKook

06

Meredten néztem a képernyőn felvillanó kis értesítésre még órákkal azután is, hogy hazaértem a munkából. Már késő estére járt, s nem elég, hogy valahogyan fel kell dolgoznom, hogy az egyik legjobb barátom mondhatni szerelmi vallomást tett nekem, most még azon is agyaljak, hogy a férjem, akivel válófélben vagyunk, mi a francért küldött nekem a semmiből egy ilyen üzenetet. Mégis mit gondolt, mit fogok szólni hozzá? Hogy majd boldogan rávágom, hogy "én is"? Francokat! Egyáltalán mi célja volt azzal az üzenettel? Leszögeztem, hogy csak és kizárólag azért oldottam fel a számát, hogy a perrel kapcsolatosan fel tudjon keresni, ha nagyon muszáj. Csakis ezért és semmi másért! Akkor meg hogy gondolta, hogy random ír nekem egy ilyen üzenetet, amire fogalmam sincs, miként kellene reagálnom? Egyáltalán kell rá reagálnom???

A hálószobámban fetrengve forgattam kezeim között a mobilom, s olyan tehetetlenül vizslattam azt a nyamvadt értesítést, mintha a tekintetemmel meg tudnám semmisíteni. Még csak meg sem nyitottam, csupán a képernyőn megjelenő értesítések közül olvasgattam újra és újra. Próbáltam feldolgozni, hogy ez mégis mit akar jelenteni, mégis mi célja volt azzal, hogy elküldi nekem. Persze elég egyértelmű volt, hogy egy gyönge próbálkozás féle arra, hogy visszaszerezzen, de nevetségesnek tartottam, hogy komolyan azt hiszi, hogy egy ilyen semmi kis üzenettel el tudja ezt érni. Ezt ő sem gondolhatta komolyan. Ez egy vicc. Igen, biztosan csak szórakozik velem. Elvégre annyira hülye nem lehet, hogy elhiszi, egy ilyen jelentéktelen üzenet után máris az ajtaján fogok kopogtatni, hogy kibéküljek vele. Mégis... Szúrta a szemem az a fránya értesítés, s minél tovább bámultam, annál inkább dühbe gurultam, amiért komolyan azt gondolja, hogy ennyivel meg tud puhítani. Esélytelen, hogy valaha is megbocsássak neki, nem is értem, minek fárasztja magát.

Indulatosan oldottam fel a telefonom, s mielőtt még kettőt gondolhattam volna, megnyitottam a Jungkookkal való beszélgetést. Hat hónap után ez az első üzenet, amit kapok tőle.

Jungkook
Még mindig gondolok rád

Hitetlenül felhorkantam a szavakat olvasva, s azon járt az agyam, mitévő legyek most, hogy megnyitottam az üzenetét. Egyszerűen hagyjam beseenelve? Vagy válaszolnom kellene rá valamit? Ugyan, mégis minek válaszoljak! Elvégre szóba sem akarok állni vele.

Viszont...

Ha üzenetet küldök, az nem olyan, mintha ténylegesen beszélgetnénk. Ugye?

Mielőtt még átgondolhattam volna, mi a búbánatot csinálok, pötyögni kezdtem a választ.

Én
Letiltalak

Szinte azonnal érkezett a válasz.

Jungkook
Válaszoltál!!!!!!!

Szemforgatva bámultam a rengeteg fölösleges felkiáltójelet.

Én
Komolyan letiltalak

Jungkook
NEEE NEEE
Jólvan, sajnálom, ígérem békén hagylak
Csak
Olyan boldog vagyok most
🥺

Felhorkantam, mikor megláttam azt a nyamvadt emojit. Emlékszem, milyen sokat használtam régebb, mikor vele beszéltem. Akkor még aranyosnak tartottam. Most már inkább irritálónak. Meg mi az, hogy boldog??! Hát pont ne azért legyen boldog, mert válaszoltam neki!

Én
Tudod
Én is gyakran gondolok rád

Jungkook
Komolyan?????

Én
Ja
És minden ilyen alkalommal elfog a mérhetetlen undor és gyűlölet

Tudtam, hogy durva volt, amit írtam neki, azonban megérdemelte. Remélem, most legalább olyan szarul érzi magát, mint én, mikor eszembe jut, mit tett velem. Jaj, ugyan miket is beszélek? Az, ahogyan ő most érezheti magát meg sem közelíti azt, ahogy én éreztem magam, mikor rájöttem, hogy megcsalt.