Six months till our divorce | JiKook

11

Szipogva pillantottam legjobb barátom szemeibe, aki már egy jó ideje hosszas csendbe burkolózott, s olyan kába tekintettel meredt rám, mintha óriási erőfeszítésébe telne felfogni a nem rég hallottakat. Egy napja annak, hogy Jimin dühösen elviharzott a lakásomról, miután hosszú ideje először újra együtt töltöttünk egy éjszakát. Az után a reggel után semmi kedvem nem volt még létezni sem, nemhogy bárkivel is beszélni, ezért egy nappal elhalasztottam az Eunwoonak tartott beszámolómat. Nem lepődtem meg, hogy teljesen sokkoson fogadta az elhangzottakat, ahogy azon sem, hogy mesélés közben ismét sikerült elbőgnöm magam, akárcsak egy igazi érzelmi roncsnak. Az előző napot is szinte végigbőgtem, folyamatosan azt mantrázva magamnak, hogy Jimin teljes szívéből gyűlöl, soha nem fog megbocsátani, nekem pedig minél előbb tovább kellene lépnem, ha nem akarok a végtelenségig egy utána síró csődtömeg maradni. De persze ezt mondogatni könnyebb, mint valóban eszerint is cselekedni, elvégre a szívemnek nem parancsolhatok, ami még mindig teljes mértékben Jimin birtokában van, ezáltal felhatalmazást adva, hogy úgy játszon vele, ahogy akar.

Eunwoo csendben emésztgette a történteket, míg én az ujjaimat piszkáltam idegességemben. Komolyan, mint valami lebaszásra készülő tini.

- Nem hiszem el, hogy lefeküdtetek - nyögte ki végül hosszas hallgatás után, én meg sértődötten néztem rá, amiért komolyan csak ennyi hozzáfűznivalója van a hosszas beszámolóm után.

- Mintha nem lettünk volna együtt hét évig - forgattam szemet, de persze pontosan tudtam, hogy érti.

- De pont, amikor a válás közepén vagytok! - csattant fel hitetlenkedve, én pedig az ajkamat rágcsáltam idegesen, elvégre tisztában voltam vele, milyen abszurd ez az egész.

- De hát ő jött el hozzám! - hoztam fel ugyanazt az érvet, amit Jiminnek is a fejéhez vágtam, de nem meglepő módon Eunwootól hasonló választ kaptam, mint Jimintől.

- Te meg hagytad magad elcsábítani! - kaptam meg a várva várt lebaszást, s ezzel sajnos még ellenkezni sem tudtam, ugyanis valóban hagytam, hogy Jimin elvarázsoljon a bájával. Ebben tulajdonképpen semmi újdonság nem volt.

- Nem térhetnénk inkább ahhoz a részhez, amikor megpróbálod összekaparni a lelkem megmaradt silány darabkáit, mert életem szerelme éppenséggel közölte velem, hogy csak a szex miatt kellettem neki? - emeltem fel a hangom indulatosan, a végére azonban eléggé elcsuklott, s már megint éreztem a torkomban tátongó hatalmas gombócot, mely miatt aligha tartott vissza bármi is attól, hogy megint kipottyanjon a könnyem.

Szavaim hallatán Eunwoo arca is ellágyult, most már sokkal inkább nézett rám sajnálkozón, mint bosszúsan, s egyik kezét a vállamra simítva gyengéden megveregette azt.

- Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan - próbált vigasztalni, én azonban távolról sem voltam ilyen biztos benne. Ahogy rám nézett azokkal a szemekkel, melyekből csupa ridegség tükröződött...nyoma sem volt az előző éjjeli Jiminnek, aki olyan szenvedélyesen csókolt, olyan vágyakozón kapaszkodott az érintésembe.

- Olyan határozottnak tűnt - idéztem fel magam előtt hűvös pillantását.

- De ha már képes volt rászánni magát, hogy eljöjjön hozzád, az csak jelent valamit, nem? - próbált pozitív meglátásra bírni legjobb barátom, nekem viszont azonnal kíméletlen szavai jutottak eszembe.

- Ja. Azt, hogy satu részeg volt és szüksége volt egy menetre - dünnyögtem elkeseredve, s bár mennyire szerettem volna hinni, hogy nem így van, hogy Jiminnek valóban többet jelentek egy kiadós szexnél, túlságosan hihetőnek tűntek a szavai. S az, ahogyan mondta őket.

- Ugyan már, Jungkook! Ha csak dugni akart volna valakivel, mehetett volna egy meleg bárba is. Bárkit felszedhetett volna, mégis hozzád jött - érvelt tovább Eunwoo, engem azonban egyre nehezebb volt meggyőzni azt illetően, hogy valóban jelentek még valamit Jiminnek. Nem volna meglepő, ha mostanra tiszta szívből megutált volna.