A North-Garden parkban állt egy angyalt ábrázoló szoborrom. Nyáron benőtte a növényzet, ősszel az eső koptatta, télen a hó súlya alatt roskadt. De még ott állt.
A legenda szerint, ha karácsony napján megcsókolod a szobrot, meglátod benne jövendő kedvesed arcát.
A férfi megvárta, míg mindenki távozik, csak aztán sétált oda a szoborhoz. Leporolta a fején pihenő havat, majd ráfújt vörösödő ujjaira. Fázott, de eltökélt volt. Leguggolt a térdelő momento elé, megérintette jéghideg arcát, majd lágyan megcsókolta. Semmi sem történt. Nem mintha hitt volna a dajkameséknek. Felsóhajtott, majd a térdére támaszkodva éppen felállt volna, mikor az angyal felemelte tekintetét. Nem hitt a szemeinek. A szobor elmosolyodott, mire a férfi arca elsápadt. Azonban nem félelem, hanem undor kerítette hatalmába. A nagybátyját látta. Ahogy húsos kezeit felényújtja azon a téli estén.
A férfi elrohant, de a kisfiú ott maradt.
YOU ARE READING
Snowman ( egyperces bl)
RomanceEgyperces bl novellák, vagy kicsit hosszabbak, adventi kalendáriumként funkcionálva. Néha váratlan csattanóval.
