Snowman ( egyperces bl)

20.

Az őrültség nem ott kezdődött, ahol realizáltuk. Amikor a csontok eltörtek, amikor a vér az arcba fröccsent. Nem ott, hogy élveztük. Túlságosan is.

Hanem ott, amikor megöltük az első fecskefiókákat csak azért, mert nem akartuk, hogy emlékeztessenek a nyár végére.

Hanem ott, amikor csak azért ültünk le a karácsonyi vacsorához, hogy hallgassuk a veszekedést, hogy magunkba szívjuk a gyűlölet cseppjeit.

Hanem ott, amikor kimondtuk egy ima után, hogy gyűlöljük ezt az egészet. Hogy tudjuk, hogy hazugság, hogy a szeretet csak álca.

Hanem ott, amikor elfelejtettünk ordítani, mint Jézus. Kileheltük a lelkünket már Betlehemben.

Nem váltunk meg senkit, még magunkat sem.

Hanem ott, hogy beléd szerettem, s ezt nem élhettem meg. Csak "barátom" lehettél, miközben a vérem és a lelkem voltál.

Az oltári szentségem, a szerelmünk, pedig a keresztre feszített kisded.