Snowman ( egyperces bl)

18.

Mindig is meg akartam csókolni. Elsőnek csak az ízéért. Rózsa, magnólia, jácint, milyen virág nedűjével kented be ajkaid? Csokoládé, vanília, fahéj. Mennyire lehetsz édes, hogyan olvadsz el ajkaim között? Ajkaid redői közt mennyi szó bújt el, mennyi vágyból fonódott sóhaj rakódott rá? Válaszaidra várok, minden percben, még a temetésed napján is. Itt ülök az első sorokban, könnyek közé fojtva, de nem válaszolsz. Bőrőd fehér, szemeid világa kihunyt, eloltották. Én voltam, mikor lelöktelek a lépcsőkön. Megízleltem ajkaid, de keserűek voltak, egy másik szerelem rabságába estek. Kitekintek a temetőbe, esik a hó. Elképzelem, hogy kint táncolsz.
Milyen íze lehet? Kinyújtod a nyelved.
- Bűn íze - rám kacagsz, s elnyelsz.