Snowman ( egyperces bl)

10.

Mézes csók csorgott, hópelyhekkel borított testemen, ahogy egymás nyakába haraptunk, mintha csak Éva bűnét követnénk. De se nem kígyó, se nem gonosz nem űzött bennünket, csak Ádám.

Megszületett bennünk, akkor, amikor az első csókunkat váltottuk a deresedő ablak mellett. Nem kellett sok, hogy a szerelmünk Édenné váljon, s űzzük a másikat.

Szerelmesek voltunk, a havas táj volt tanunk. A csillagok és a láng, ami szívünkbe gyűlt, hogy cselekedetté fakadjon.

Az Adventem várakozás volt, a megváltómat kerestem benned, kalendáriumom a tested és lelked volt.

A szőke tincseid közt nem volt dió, szemedben csokoládé, te egészen édes voltál, ritkán keserű.

Kezedben a mennyország és Kánaán találkozott. Szerencsés voltam, hogy szerethettelek.

Azonban az Isten megszólított. Saul voltam halálomban is, Pál sosem lettem, hogy örökké a tied legyek. Ne egy olyan istené aki megvet bennünket.

Szenteste volt, karod voltam és ölelések, megfojtott a sors, én pedig engedtem, hogy vigyen.

Ezaz én mártírszerelmem.