Snowman ( egyperces bl)

8.

Az új szomszédom furcsán viselkedett. Akárhányszor meglátott köszönés nélkül bement a házába. Esténként hangok szűrődtek ki a házából, időnként, mintha gyermeksírást hallottam volna. Azt beszélték tanár valahol, de a diákjai gyűlölik. Egy nap meglátogattam, vittem neki süteményt, azt mondta milyen fess úriember vagyok. Én csak mosolyogtam, s a válaszokat kerestem minden rezdülésében, de ő nem árulta el magát. Jó színész volt. Egyszer rendőröket is láttam az utcán, kérdezősködtek, hozzám is bekopogtak. A dolgok azonban nem változtak, vagyis... kicsit összemelegedtünk. Kezdtek elülni a pletykák, nekem meg tetszett az a titokzatos szempár. A barátaim próbáltak lebeszélni, de mindhiába, beleszerettem. Azonban, nem mertem neki elmondani. Mi lesz, ha tényleg igaz? Ha mocskos titkokat és bűnöket rejteget! Egyedül üldögéltem egy éjszaka a teraszomon és aszomszéd házát bámultam, mellettem egy átlátszó zsákban, pedig a szomszédom feje pihent, azt hiszem valójában nem ő, hanem én akartam megölni. A sikolyok is tőlem származtak, a barátaim pedig sosem léteztek, csak a fejemben. Szenteste volt, nagy pelyhekben hullt a hó, mi meg csak nevettünk rajtam a furcsa szomszédon.