Kornél a csipkézett függönyök takarásában figyelte a férfit. Kezében Dorian Gray arcképét szorongatta, a rászáradt vér és könnyek miatt, néhány sora már kiolvashatatlan volt. A szőke férfi elmosolyodott, mire akaratlanul is elvörösödött és visszatért a könyvhöz. Az égből hó szállingózott, Szenteste közeledett, sokan hazaindultak, kevesen maradtak a konzervatóriumban. Kornél is egyedül maradt a szobájában, nem kívánt hazamenni nevelőanyjához. A férfi felpillantott, de mosolya már nem volt olyan kedves, mint előtte. Őt nézte, de máshogy. Mintha ő kívül esett volna a férfi szerette világon. Ajkain át szavak távoztak, hangja ugyan nem érte el Kornélt, de a betűk, maik már nem lehettek... nem akarta, hogy szavak legyenek, elértek hozzá:
- Szeretlek, tulipán.
Iván minden fiút így hívott, akit egyszer magáénak tett, de sosem szerette őket. Tudta, hogy a virágnevek kedveskedésnek hangzanak, de nem jelentenek többet szavaknál. A szíve már betűbe olvadt, amikor megírta kedvese búcsúztatóját.
- Én is - suttogta oda neki Kornél s este megejtette az utolsó vágást, Dorian Gray felett.
YOU ARE READING
Snowman ( egyperces bl)
RomanceEgyperces bl novellák, vagy kicsit hosszabbak, adventi kalendáriumként funkcionálva. Néha váratlan csattanóval.
