Úgy csókolt, mint az árnyékom. Ugyanolyan keserű és magányos volt. Kicsit sós, hiszen sokat sírt. Azt hitte félek tőle, mert sötétségből született, de én nem ezért féltem tőle. Egyetlen ok miatt nem mertem rá nézni, hiszen pontosan ugyanúgy festett, mint én.
Kicsit megkésve ( bocsii), de itt az utolsó rész. Nagyon szépen köszönöm a sok csillagot és kommentet, nem gondoltam, hogy valakit érdekelni fognak ilyen rövid szösszenetek. Öröm volt írni, köszönöm szépen. ^^
VOUS LISEZ
Snowman ( egyperces bl)
Roman d'amourEgyperces bl novellák, vagy kicsit hosszabbak, adventi kalendáriumként funkcionálva. Néha váratlan csattanóval.
