Snowman ( egyperces bl)

11.

Összegyűrtem a fájdalmad, redői közt mégis ott maradtál. Szerelmes vagy a kínba, tudtam mindig is. Mezítelen lábakkal táncoltál a jégtépte virágok felett. Nem a csillagokkal csipkézett ég bűvölt téged, hanem a bíbor festette bőröd.

Mártírja voltál az életnek, akkor is, amikor elvittek tőlem. Évekig kerestelek, pedig éreztem, hogy azon az éjjelen megfosztottak a fényeidtől. Mindig is tudtam, hogy halott vagy. Ebben... akartam hinni akkor is, amikor megtaláltak a véredbe fagyva.

Más voltál mint mi, kik csak meghalnak. Mi csak belefagyunk a valóságba. Elalusszuk az álmainkat. De te örökké halott maradsz. Egy vérré vált lélek, aki kísértetként prédikál a fájdalomról.

És én hallgatni akarlak, hogy végre úgy sírhassak, mint aki valóban ismeri a kínt.

Megérkezett a következő rész, ami inkább szomorú lett, mint csavaros, de igen.