– Azt hiszem, itt az ideje visszamenni a többiekhez – vetette fel Nahon, miközben Visanához bújva fürdőzött a meleg vízben.
– Maradjunk még egy kicsit! Csak pár percet, olyan jó veled lenni!
– Rendben, de utána magadra kapod a ruhád, és süvítünk vissza!
– Te meztelenül jössz? – kérdezte a lány naivitást színlelve.
– Ez csak természetes, imádok meztelenkedni!
– Valahol legbelül mindig is sejtettem, hogy ez így van – nevetett fel Vis –, de ne félj, én elfogadlak így is!
– Köszönöm, ez nagyon rendes tőled!
Nahon válaszára mindketten hangos kacajban törtek ki, amely végül rávette őket arra, hogy kimásszanak a kellemes hőmérsékletű folyadékból. Mindketten megpróbáltak megszabadulni a lehető legtöbb nedvességtől, majd ruháikért nyúltak.
Visana reszketve, a hidegtől lesokkolva állt, s megvárta, míg párja kezébe adja öltözékének darabjait. Gyorsan magukra kapkodták őket, hogy védje őket a nagy hideggel szemben, majd útra készen, fázva indultak meg visszafelé.
– Honnan tudod, hogy merre kell menni? – nézett rá kérdőn a királylány.
– Csak tudom, hogy miért, hogyan, miként, az rejtély számomra, de eltalálok oda.
– Ti férfiak mindig így vagytok ezzel.
– Úgy gondolod?
– Igen, eddig sem tévedtünk el, és apám is mindig jó helyre irányította a seregeit. Nagy távokon ti tudtok tájékozódni.
– Kisebbekben pedig ti. Amikor Narfolkba kerültem, nem sikerült megjegyezni, mi hol van, és egyszer rányitottam egy nemes kisasszonyra, amint éppen egy férfit szórakoztatott. Nincsenek jó emlékeim arról a várról.
– Ezek szerint te az ismeretlen terepen jobb eltalálsz bárhova?
– Igen, úgy valahogy. Most pedig térjünk vissza a csoporthoz, már biztosan gondolkodnak rajta, hova tűntünk...
A hercegnő ezen feltevésen el is gondolkodott, ugyanis elég egyértelmű lehetett, miért is vonultak el az erdő mélyébe. De talán a többiek már aggódtak, esetleg a fejük fogták értetlenségükben, talán nem is volt tudomásuk eltűnésük okáról. Ezért a páros sietve ment a célja felé, mivel kezdett egyre sötétebb lenni.
Az az utolsó, amire vágytak, hogy beesteledjen körülöttük, és képtelenné váljanak a visszatalálásra. Így sürgette őket az idő, a rengeteget is egyre veszélyesebb, hátborzongatóbb hangok zengték be. Visana a barna hajú karjába kapaszkodott, hátha az megvédi őt a félelmetes feketeségtől. Nem volt fáklyájuk, se semmilyük, úgy tűnt, magukra maradnak, ha nem elég gyorsak.
Szerencséjükre még pont, mielőtt rájuk borult volna a teljes sötétség, megláttak egy távolban pislákoló fényt. Tudták, jobb, ha futásnak indulnak, mert a szörnyek már a közelben ólálkodtak. Az egyik példány már éppen mögöttük rohant, mikor a tűz bűvkörébe értek.
Akkor a fekete állat megtorpant, mire Nahon felkapott egy darab ágat, amit meggyújtott, és elüldözte a szörnyeteg felé tartotta. Az ijedten elszaladt onnan, mert ahogy az állatok többsége, az idekint lakozó lények is féltek a tűztől.
– Már azt hittük, valami bajotok esett! – kiabálta Naevis dühösen és aggodalmaskodva egyszerre. – Hol a francban voltatok?!
– Fürödtünk.
ESTÁS LEYENDO
Narfolk rózsája 18+ BEFEJEZETT
FantasíaVisana a Narfolki vár, egyben a birodalom központjának lakója. Hiú és nincs képben a falakon kívül folyó, egyre inkább a katasztrófa felé közelítő eseményekkel. Azonban egy lázadókból álló csapat biztosítja számára, hogy megfigyelhesse a királyságot...
