Narfolk rózsája 18+ BEFEJEZETT

29. fejezet

Némi vándorlás után már mindannyian a faluba értek, de indulás előtt még Vis Nahonnal töltött el egy igen szenvedélyes estét. A férfi mindent megtett, hogy kellően megnyugtassa őt, és elmondja neki, nincs oka a feszengésre. De a hercegnő fejéből csaknem koptak ki a szörnyű képek, hanem vele tartottak az egész úton.

Azonban itt már másféle idegesség vert benne tanyát. Ismét meg kellett jelennie a helyiek előtt, csak most szükséges volt, hogy felfedje önmagát. Az pedig igen kockázatosnak tűnt, sőt, két fő lehetőséget mérlegelt, ezek egyike két részre bontott: vagy kivégzik, vagy megkímélik. Ha a halál a sorsa, akkor még ott van a lassú és a gyors része, és remélte, ha így döntenek, hamar véget ér a szenvedése.

Mégis, mikor lekerült róla a csuklya, valamiféle furcsa szabadságot érzett, mintha mindig is erre vágyott volna, hogy megmutassa ki ő igazából. Így sétáltak be a településbe, Nahon a lány kezét szorongatta kissé feszülten, de tartásából ítélve elhatározta, hogy a mai napból kihozza a legjobbat. Ezért Visana sem idegeskedett annyit, továbbá reménykedett benne, nem fogják egyből a fejét venni.

S amint az első lakosok meglátták őket, eltátották a szájuk meglepetésükben. Némelyikük azonnal térdre ereszkedett a királylány előtt. Ő értetlenül nézte a jelenetet, míg mások dühösen méregették, egyesek magukhoz szorították a gyermekük vagy feleségük, mintha a hercegnő a halál hírnökeként érkezett volna hozzájuk.

De a fiatal ártatlanul, félénken figyelte őket, akáclila szeme ismerős arcok után kutatott. Néhányukban felismert egy-egy már látott vonást a múltkori itt-tartózkodása során látott emberek közül. Az alattvalók egymásnak suttogva beszéltek, azonban a hófehér hölgy hallott minden egyes rossz és jó szót egyaránt.

Mindezek közül pedig egy kérdés vált ki a leginkább:

– A hercegnő mit keres itt?

– Azt hiszem, jobb, ha mind idegyűltök körém – kezdte Nahon a védőbeszédét –, ugyanis fontos leszögeznem, elraboltuk Narfolk trónörökösét! Már legutoljára is láthattátok, mégis akkor úgy döntöttünk, nem fedjük fel kilétét. Küldetésünk sikertelennek bizonyult, nem sikerült Reagor királyt rávennünk a változásra. Így Vis a mi oldalunkon indul csatába a narfolki vár ellen!

Voltak, akik tapsoltak a lelkesítő szavak után, azonban nem mindenkit sikerült meggyőznie vele. Néhányan elgondolkodva vártak a további mondandójára, amire nem is kellett sok türelemmel lenni.

– Mivel édesapja volt ágyasa, a vörös boszorkány, Boloda Twilg bűvölete alá került, így, mint uralkodó, nem számíthatunk rá. Továbbá megtudtuk, hogy Milandine Zevart a várbörtönben őrzik, ezért megkérem az ő megannyi kedvelőjét és mindenki mást is, hogy csatlakozzatok hozzánk! – vett egy nagy levegőt, majd folytatta – Mindenkire szükségünk lesz, mert ezt a problémát már csak közös erővel oldhatjuk meg!

A helyiek immár éljeneztek, az idősebb leányt szeretők odasereglettek hozzá, s úgy érintették, akárcsak egy értékes, de törékeny ereklyét. Mindannyian kezet akartak fogni vele, pár szóban bemutatkoztak neki, arcukról sütött az öröm. Hiszen egy királyközeli személy támogatása mindig is sokat jelentett a legszegényebbeknek.

– Most, pedig, ha megbocsátotok... be szeretném mutatni a helyet Visnek.

Senki sem ellenkezett, a csapat szabadon szétszóródhatott, de Noiren, Chired és Naevis Nahonnal meg Visanával szegődtek. Úgy gondolták, járnak egyet a városkában, hamarosan mégis meglepetés érte őket.

– Vakor, te hogyhogy itt vagy? – kérdezte Chired, miután megpillantott egy férfit az egyik ház mellett álldogálni és a természetet figyelni.