Narfolk rózsája 18+ BEFEJEZETT

30. fejezet 18+

A beszélgetés után mindketten átszellemülten kezdték el keresni a többieket. Közben összefutottak a korábban emlegetett férfival, aki igen fáradtnak tűnt egy valószínűleg nehéz beszélgetés után. Tekintete arról árulkodott, hogy tudta, Nahon mit mondott el a királylánynak, így kevésbé ellenségesen tekintett a lányra és párjára, ugyanis mindkettőjük arcán a sírás jeleit vélte felfedezni.

– Rajtunk kívül tud róla valaki? – kérdezett rá a leány.

– Az egész falu.

– Úgy értem... a csapatból.

– Naevisen kívül nem.

– Ő itt született?

– Nem, a családja idejött, mikor fiatal volt – mondta Nahon, közben elsétáltak Chired mellett. Egy másodpercre megtorpant, majd hosszú, fájdalmas sóhaj közepette megszorongatta a vállát. – Sajnálom, sajnálok mindent.

– Nincs mit sajnálni, nekem viszont igen.

– Ez mi volt? – nézett Visana a távolód férfi alakja után.

– Bocsánatot kért a maga módján.

– Kitől?

– Mindkettőnktől.

– Hát ez...

– Ő is tudja, hogy nem tesz jóvá semmit, de azt hiszem, megbánta, amit veled tett. Talán azért is, mert szeretlek, és jót akar nekem.

– Ez kedves tőle – szögezte le a hercegnő kissé bizonytalanul. – És most, mi a feladatunk?

– Pihenünk keveset, míg megfontolják, közben buzdítjuk őket, hogy csatlakozzanak.

– Tehát aludhatunk?

– Igen!

– Végre, mi is ledőlhetünk kicsit. Az utóbbi időben alig aludtam.

– Az álom miatt? – tette fel a kérdését a barna hajú, azonban azonnal megbánta, amint kiejtette ezeket a szavakat, mivel Vis arcáról az a kevés kedv is leolvadt.

– Igen, részben amiatt is. Meg ez a sok sétálgatás, menekülés, idegesség egyszerűen kifáraszt.

– Igaz is. Akkor amondó vagyok, aludjuk ki magunk!

Visana beleegyezett, de arra nem számított, hogy mégsem fog annyit pihenni, mint hitte. Nahon nagy élvezettel masszírozta a leány mellét, aki halkan pihegett. Keze a stratégosz testén vándorolt, míg a férfi őt kényeztette. Jobbja pedig a fiatal combján siklott végig újra meg újra. Néha pedig megállt, ajka végigcsókolta a királylány finom, hófehér bőrét.

Idáig nem voltak ilyen kellemes körülmények között, így minden percet kihasználtak, amit ágyon tölthettek. Ezért Vis óriási örömére olyat csinált, amit eddig nem. Lentebb mászott a fekhelyen, közben tenyere a lány derekán húzódott le egészen a csípőjéig. Ott formás lábán kívül megtámaszkodott, majd ajka végigvonult a márványos vásznon.

Fejét ölébe fúrta, és nyelvét lassan kidugta fogai közül. Először óvatosan végignyalt a hercegnő érzékeny csiklóján, mire Visana ujjai rögtön a puha fürtök közé siklottak. A legény mogyoróbarna írisze ott függött rajta, figyelte minden mozdulatát, a hölgy reakcióját az új élményre.

Azonban, amint pozitív visszajelzést kapott, tovább folytatta a tevékenységét, de szemét nem vette le az előtte elterülő albínó szépségről. A fiatal nő hangja bezengte a szobát, miközben a férfi nyelve egyre közelebb juttatta a gyönyörhöz. Vis remegve terült el Nahon alatt, és minden erejével próbált az új érzésre koncentrálni.