A zsoldos szerető

4 rész

Helen

Ez a férfi az őrületbe kerget. Már csak a közelségétől is elfelejtek levegőt venni. Ahogy itt áll, beszorítva engem a konyhába, olyan közel hajolva hozzám, hogy akár meg is csókolhatna, a szívem eszeveszett tempóban dübörög a mellkasomban.
- Úgy nézek ki, mint aki szórakozik? - a hangja halk, de mégis olyan éles, mint a penge. Ez ránt vissza a valóságba.
- Nem. - suttogom válaszul. Mire ő a számhoz közel hajol, orrával érintve az arcomat. Bele markolok a pultba, mert félek a lábam nem bírna el, ha elengedném magam. De hirtelen el löki magát, és elindul vissza a nappaliba.
- Eszerint - mutat a papírra, amit meggyűrve tartok a markomban - a mi orvosunk leszel. Minden bevetés után, a szállásunkon kell lenned, ahol össze foltozol minket. Úgy ahogy az anyád is tette évekig. Cserébe teljeskörű védelmet biztosítunk és azt, hogy senki a csapatból nem fog hozzád érni! A fizetségedet minden alkalommal, amikor szükség van rád, egy borítékban kapod. Van valami kérdésed? - zsebre tett kézzel áll az ajtó előtt. Még mindig fekete ruhában van, mint tegnap este. Ez lenne a harci öltözéke? Egy lépést előrébb lépek, mert az ujjaim már elfehéredtek a pult szorításától.
- Tegnap este, amikor találkoztunk, akkor is bevetésen voltál? - olyan halkan kérdem, hogy én is alig hallom a saját hangom. Félek a választól, pedig már jól tudom mi lesz az.
- Igen. - fekete szeme meg sem rebben, végig engem figyel. Ajkát apró mosolyra húzta, ami még inkább ijesztő külsőt kölcsönöz neki. Most már tudom kivel állok szemben. Egy gyilkossal! Kezdek magamhoz térni és elönt a düh. Hogy képzelte az anyám, hogy eladjon ilyen embereknek, ráadásul a bele egyezésem nélkül?!
- Mégis mi jogon hiszed, hogy azért, mert hoztál egy szerződést, amiről nekem fogalmam sem volt, úgy fogok ugrálni, ahogy te fütyülsz?! - lengetem a papírt magasan. Egy pillanat alatt állt élem és szorított vissza a pulthoz. A teste teljesen hozzám feszül, amitől érzem hatalmas férfiasságát. Csuklómat erősen tartva nyom neki a konyhának. Felemelem a fejem, hogy a szemébe nézzek, mert majdnem 2 fejjel magasabb nálam. Álla megfeszül és a száját is össze szorítja. Fekete szeme, már ha létezik ilyen, még sötétebb lett. Félek... félek tőle, aki egyértelműen véget vethet az életemnek egy mozdulattal, és gyűlölöm magam, amiért mindennek ellenére, másra sem tudok figyelni csak arra, ahogy a nadrágja keménysége hozzám ér.
- Azt hiszed van választásod? - hajol hozzám. Fenyegető és hatalmas teste alatt, az enyém szinte elveszik. Érzem, ahogy az izmai megfeszülnek, de a szorítása egyáltalán nem fájdalmas.
- Megígéred, hogy megvédesz? - remegve suttogom az ajkába, ami olyan közel van hozzám, hogy érzem mentolos leheletét.
- Senki nem érhet hozzád! A szavamat adom! - és én hiszek neki. Kegyetlennek látszik, mégis, ahogy hozzám préseli magát elönt a biztonság és a vágy egyvelege. Az ajkával éppenhogy érinti az enyémet, amitől görcsbe rándul a gyomrom. Morogva enged el és hagy faképnél.
- A címet átküldöm sms-ben. - dobja oda még búcsúzóul háttal állva nekem. Ahogy az ajtó becsukódik utána, a lábam megadja magát és a földre esek. Próbálom a légzésem helyre állítani, miközben még mindig nem fogtam fel teljesen mi is történt. Rá nézek az össze gyűrött szerződésre.

Szerződés, mely létre jött egyrészről Dr. Ursula Harvey, másrészről David Parker között. Szerződő felek megegyeznek, hogy  Dr. Ursula Harvey halála esetén, lánya Dr. Helen Harvey tölti be a továbbiakban katonai orvos státuszát.

Hogyne. Sóhajtva döntöm hátra a fejem. Ezzel az életem megpecsételődött. Vagy olyan leszek, mint egy marionett bábu, vagy bele gondolni sem merek mi lenne, ha nemet mondanék. David egyáltalán nem olyannak látszik, aki hagyná bárkinek is, hogy ellenkezzen vele. A telefonom rezgésére, a földről felállva megyek a nappaliba, ahol elnyúlok a kanapén. David írta meg a címet. Meg sem lepődök, hogy megszerezte a telefonszámomat. A testem minden porcikája érte könyörög. Hihetetlen mekkora hatással van rám az a férfi, akitől a lehető legtávolabb kéne maradnom. Felpattanok a kanapéról és elindulok a fürdőbe. Miután elvegéztem a szokásos esti rutinomat, befekszem az ágyamba. A sötétség régi barátként telepedik rám, David emléke pedig sunyi módon kúszik vissza a fejembe. Tisztán látom magam előtt feszes állát, telt ajkait, ahogy a számhoz ér. Az indulat és a vágy tükröződik arcán, szinte felperzsel tekintetével. Eszembe jutnak a tegnap este történtek. Engedek a kísértésnek és kezemmel lassan végig simítom magam ott, ahol ő érintett, egészen a lábamközéig. Nőiességem szinte tüzel és lüktet a vágytól. Hangos sóhajok és nyögések hagyják el a számat, miközben az orgazmushoz közelítek. Testem megfeszül, ahogy az ismerős érzés végig fut rajtam és a sötétségbe kiáltom a nevét. Lihegve, de korántsem kielégülve alszom el.