A zsoldos szerető

5 rész

David

Az autót egyből sebességbe teszem és padlóig nyomom gázt. El kell tünnöm innen minél előbb. Jól tartja a mondás, a tiltott gyümölcs édesebb. Tudom, hogy Ő is akar engem, látom a szemében. Ettől pedig még nehezebb visszafogni magam. Úgy hajtom az autót, hogy a kerekek nyikorognak alattam. Egy olcsó bárnál állok meg, amit átjár a cigaretta füst és az alkohol szag. A pultnál foglalok helyet, és kérek egy pohár whiskyt. Az első korty után le ül mellém egy szőke nő és felém fordul.
- Nehéz nap? - mosolyog rám piros szájával, miközben a melleit kinyomja. Vörös ruhája alig takar valamit a dekoltázsából és a feneke aljáig ér. Látványosan végig nézek rajta, bokájától egészen barna szeméig, amit ő is észre vesz ezért kezét a lábamra teszi. Árad belőle a tömény alkohol szag.
- Könnyíthetnél rajta. - billentem felé a fejem, amire felcsillan a szeme. Megiszom a poharam tartalmát és kézen fogva vezetem a mosdóba, ő pedig szófogadóan követ. Beérve egyből az ajtónak lököm, úgy hogy nekem háttal legyen. Felhúzom a szoknyája alját, mosolyogva nyugtázom, hogy nincs rajta bugyi. A tarkójánál erősen nyomon az ajtónak, miközben kiszabadítom egész nap mereven álló farkamat, és egy mozdulattal belé hatolok. Cseppet sem vagyok gyengéd, erősen dugom meg. A nő hol felsikít, hol pedig kéjesen nyög. Helenre tudok csak gondolni közben. A testére, a szájára, arra, hogy őt juttatom a csúcsra. Kirántom a farkam belőle és a nő fenekére élvezek. Vissza gombolom a nadrágom, megigazítom magam és szó nélkül ott hagyom az ismeretlen nőt.
Unalmas héten vagyok túl. Egy - egy kisebb melót kaptunk csak, többségében egy embereset, amit szívesen magamra vállaltam. A napjaimat edzéssel, különböző megbeszélésekkel és kurvákkal töltöttem. Az alkohol is jó barátom lett éjszakánként, de még ez sem tudta kiverni a fejemből Helent. A szobám csendjében élesen látom magam előtt, többségében meztelenül.
Az ebédlőben mindenki engem vár. A férfi társaság, ami az asztalnál helyet foglal, egy idegennek a legrosszabb rémálma lenne, de számomra ők jelentik a családot. Bár a vér nem köt össze minket, de testvérek vagyunk. Az asztal jobb oldalán Dimitrij ül, ő Oroszországból származik. Sokáig az orosz Szpecnaz GRU-nak dolgozott, vagyis a különleges erőknek. Mellette egyből Tom, aki az USA-ban volt tengerészgyalogos. Baloldalt Erik, aki a  német Luftwaffe-től jött hozzánk, azaz a légierőktől. Végül pedig Vik, akinek az eredeti neve Vincenzo, de senki nem tudja miért változtatta meg. Ő a Forze Armate Italiane-tól szerelt le, vagyis az olasz fegyveres erőktől. Szinte egyszerre néznek rám, amikor helyet foglalok az asztal élén.
- Van egy új meló, amihez mind kelleni fogunk. Dimitrij, oszd ki a mappákat! - azonnal kézhez veszik a dossziékat és kifürkészhetetlen arccal olvasni kezdenek.
- Emberkereskedelem? - kérdi Tom felhúzott szemöldökkel.
- Igen. A mexikói határnál egy kamionban találtak meg egy, akkor már 72 órája eltűnt nőt. A nőnek sikerült információt megosztania a mexikói rendőrséggel, de ők nem tudnak bele folyni az ügybe. Ezért kérik a mi segítségünket. - neki dőlők a szék hátának és össze kulcsolt kézzel figyelem a srácokat, amíg elolvassák az adatokat.
- Szűz lányokat árulnak. Valószínűleg a kormány szarásig benne van. - mondja Tom egyenesen rám nézve. Vik egyetértően hümmög egyet.
- Nem ígérem, hogy mind megússzuk épp bőrrel. -  felemelik fejüket, de a szemükben nyoma sincs félelemnek. Tudom, hogy nem félnek sem a fájdalomtól, sem a haláltól. Egyikünk sem.
- Akkor hívni kell az új dokit. - bök oldalba Dimitrij fülig érő vigyorral. A fiúk vissza fojtják nevetésüket. Az asztalra teszem két kezem úgy állok fel, mindenki csendben marad és egyenesen rám figyel.
- Aki csak egy ujjal is hozzá ér Helenhez, vagy megjegyzést tesz rá, annak kivágom a nyelvét. Világos voltam?
- Igenis, Uram! - pattannak fel az asztaltól mind és vigyáz állásba vágják magukat. Igen, azért van előnye, ha az ember főnök.
Elindulok vissza a lakrészembe, de Dimitrij utánam jön.
- David! - fogja meg a karomat. - tudom, hogy mi a helyzet vele, de mit gondolsz készen áll rá? - kérdi tőlem.
- Orvos. Ez a dolga. - fordulnék el tőle, de vissza tart.
- És te, készen állsz rá? - a velem majdnem egymagas férfi, mélyen a szemembe néz.
- Nem lesz gond. - nyugtatom meg barátomat és lelököm magamról a kezét.
Kiérve a hátsó kertbe, elő veszem a telefonomat és felhívom Helent.
- Hallo, itt Dr. Harvey. - A hangja úgy hat rám, mint az áramütés.
- Mentsd el a számom, baby. - mondom neki könnyen. Hallom, ahogy a vonal túlsó végén Helen hangosan beszívja a levegőt, szinte látom magam előtt, ahogy szét nyílik a szája.
- Mit akarsz? - próbálja rejteni meglepődöttségét.
- Jövő héten kelleni fogsz! Készülj fel mindenre, ne érjen semmi meglepetés. A pontos dátumot majd megirom SMS-ben. - mielőtt reagálhatna le teszem a telefont. Egy hét munkája veszett kárba ezzel az egy hívással. Minél jobban tudom, hogy nem szabad, annál jobban akarom. Mekkora barom vagyok. Helen nem akárki és ő még csak nem is tud róla. Nekem meg a legnagyobb problémám, hogy nem dughatom meg.