A zsoldos szerető

10 rész

Helen

Reggeli fények keltenek. Az ágyat megtapogatva érzem, hogy egyedül vagyok. Szememet kinyitva látom, hogy David az ablaknál áll, melegítő nadrágban. Majdnem eltakarja a kilátást széles hátával. Magam köré csavarom a selyem takarót és mellé sétálok. Meg kell hagyni gyönyörű a táj. Teljesen más, mint éjszaka, amikor ide jöttem. A napfelkelte rózsaszínre és narancssárgára festette az eget, előttünk magasodik egy fenyő, amin mókusok szaladgálnak, az erdő békét áraszt most magából.
- Jó reggelt baby. - hátam mögé állva átkarol, én pedig csak élvezem a pillanatot. A hajamba csókol, aztán egyre lejjebb halad, a fülemhez, a nyakamhoz, amitől a már ismerős érzés fut végig rajtam. Minden érintésétől kiráz a hideg, mintha áram csapna belém. Feleszmélni sincs időm, már fel is kap és az ágyba tesz. Két lábam közé térdel és megcsókol. Átkarolom vállát, miközben viszonzom a csókot. Kifulladva enged el, vágy izzik a szemében. Csókjait újra a testemnek adja. Először a vállamat, majd egyre lejjebb egészen a mellemig, hangosan felnyögök, ahogy a szája hozzám ér. Kezével közben végig simít bokámtól egészen a csípőmig. Lejjebb térdel, lábamat szét tárja és a combom belső részét kezdi izgatni. A takaróba markolok, éget minden csókja. Annyira vágytam már rá, olyan rég óta könyörög érte a testem. Nőiességememhez érve kiszakad belőlem a levegő. Nyelvével játszik velem, miközben én egyre közelebb kerülök az orgazmushoz. Erősen megmarkolom a karját, testem megfeszül a szája alatt. Nevét kialtva adom át magam a gyönyörnek. Az orgazmus végig megy a testemen, minden porcikám remeg. Lihegve olvadok el, ő pedig feltérdelve újra megcsókol, de ezúttal követelőzöen. Kibontja magát a nadrágjából és belém tolja hatalmas erekcióját. Erősen pumpál, újra az orgazmus felé repítve engem. Hátát karmolom, megint elérek a csúcsig, de most hangosan felnyögve ő is elélvez. Mellém fekszik és magához húz. Mindketten kielégülve fekszünk az ágyon, csendben, egymás légzését figyelve. Az ébresztő óra szakít meg minket. Ideje neki indulni a napnak és Erik is várja már, hogy kiengedjem. Feltápászkodok, még mindig remegő lábakkal és a fürdőszobába megyek, hogy elintezzem a reggeli rutinomat. Már az ajtó előtt állok épp a hajamat kötöm fel, de David ki veszi a kezemből a hajgumit és segít. Ez valami más. Valami meghitt, bensőséges gesztus, amit soha nem is képzeltem volna róla. Olyan zord és ijesztő férfi, de velem mégis gyengéd. Ettől kiváltságosnak érzem magam.
- Mi ez a nagy mosoly? - kérdi elém állva.
- Azt hiszem félre ismertelek. - vallom be. Nagy nevetés közben, könnyen megcsókolja a számat.
- Mindent megadok neked, amire csak vágysz és esküszöm, hogy vigyázni fogok rád, míg élek! De ne felejtsd el, hogy ha bármelyik férfi, akárcsak egy ujjal is hozzád ér, azt kinyírom! - tekintete kőkemény. Biztos vagyok benne, hogy ezt így gondolja. Tényleg bárkit megtud ölni, ha a helyzet úgy kívánja és ezalól én sem vagyok kivétel. Mégis, biztonságban érzem magam a karjaiban. Bármilyen félelmetes is, mellettem gyengéddé változik. Ennek gondolatától mosolyom csak még szélesebb lesz.
- Szavadon foglak! De csak később, mert most épp egy férfi vár rám. - csipkelődök vele és hamar ki is száguldok a szobából. Hallom, ahogy utánam szól, de már nem értem mit.
Jó kedvűen érkezem meg Erikhez, aki valóban már nagyon várt rám.
- Jó reggelt, Doki. Ugye most már elmehetek? - az ágy szélén ül, teljesen felöltözve.
- Először megnézem a sebet, ha minden rendben van igen, el mehet. - fel veszem kesztyűmet, ő pedig fekete pólóját le. Ha nem tudnám, el sem hinném, hogy pár nappal ezelőtt át ütötte egy golyó.
Az ágy mellett áll félmeztelenül, csípőre tett kézzel, úgy várja a vizsgálatot. Mellé érve fel kell nézzek rá, neki is csak a melléig érek.
- Itt tényleg mindenki ilyen nagyra nőtt vagy én vagyok ennyire kicsi?! - lehajtom a fejemet, kérdésemet inkább magamnak, mint neki címezem, de harsányan nevetve vissza ül az ágyra.
- A sebet még ne érje víz és szedje a gyógyszereket! 1 hét múlva kontroll és kötés csere. Ha ilyen tempóban folyik tovább a regenerálódás akkor jövő héten kivesszük a varratokat. - állok meg előtte, ő pedig felöltözik.
-

Akkor egy hét múlva randizunk, Doki. - vigyorog rám.
- Hacsak addig nem kapsz még egy golyót haver. - David lép be a kórteremnek elrendezett szobába. Erik azonnal kihúzza magát és felé biccent.
- Megértettem, főnök. Még egyszer kösz doki. - és sietve távozik. Össze pakolom a cuccaimat, közben David végig a paravánnál állva méreget. Egészen az autóit kísér, ahol a nehéz táskákat beteszi a csomagtartóba.
- Holnap elutazunk Olaszországba. Nem tudom még mikor jövünk vissza, de Dimitrij hívni fog. - neki lök az autónak és tarkomnál fogva vadul megcsókol. Minden levegő beszorul a mellkasomba ettől a váratlan csóktól. Szétválva fekete szeme rajtam pihen, amitől a gyomrom görcsbe rándul.
- Vigyázz magadra kérlek! - fogom meg az arcát és mélyen a szemébe nézek.
- Sietek vissza hozzád baby. Ne felejtsd el mit mondtam. Most már az enyém vagy! - teljesen megsemmisít a hangja, ami gyengéd, de mégis acélos. Igen, most már az övé vagyok. Egymáshoz tartozunk. A visszapillantó tükörben meg látom egyre távolodó alakját és elönt a félelem. Csak remélni tudom, hogy nem esik semmi baja. Egyiküknek sem. Valójában tényleg jó emberek. Az elmúlt pár napban míg itt voltam rá jöttem, hogy ők a kisebbik rossz. Olyan emberekre vadásznak és küldik a másvilágra, akik szentül hiszem, hogy megérdemlik. Istenem, vigyázz rájuk.
Eltelt 3 hét és Dimitrij még mindig nem telefonált. A napjaim feszülten és aggodalommal telve múlnak. Aggódom Davidert, mert nem tudom jól van e és dühös vagyok Dimitrijre, amiért semmit nem mond nekem.
- Gyere, igyunk egy kávét kint. - Vilma nyom a kezemben egy lattet. Most is nagyon jól néz ki. Szerintem ő az egyetlen a kórházban, aki ugyanazt a ruhát képes mégis minden nap másképp hordani. A műtős ruha és a köpeny olyan, mintha neki találták volna ki, ráadásul még orvosnak is nagyon jó. Szeretek vele dolgozni és az utóbbi időben nagy társaságom is lett a magány ellen. Elmeséltem neki, nagy vonalakban, hogy van barátom, történetesen az a férfi, akit a klubban látott a lábam között. A tetőre kiérve látom, hogy esik a hó, hát persze, már tél van. Eltelt majdnem egy teljes hónap.
Bele kortyolok a kávémba, de a csipogó megtöri a szünetünket. Futva megyünk a sürgősségire, ahol rengeteg feketébe öltözött férfi áll, egy másik pedig a gurulós ágyon fekszik. David!
- Nincs pulzusa! Elveszítjük! - hallom a sürgősségi fiú hangját. Meg sem állok, rá ugrok az ágyra lábaimat mellé téve és szívmasszázsba kezdek.
- A 3as Műtőbe most! Szóljatok Dr. Joycenak! Vilma készíts elő! Maradj velem David! Hallod?! Maradj velem! - bepánikolva próbálom visszaütni bele az életet, miközben a műtőbe tolnak minket.