A zsoldos szerető

11 rész

David

A rajta ütés rendben lezajlott, bár Nicolas de Lucat nem találtuk meg. Kicsúszott a kezünkből az a féreg. A város határnál járunk, alig várom, hogy Helent végre a karjaimban tarthassam. Hosszú idő eltelt már mióta nem láttam, ha el is felejtett engem, akkor emlékeztetnem kell rá, hogy ki vagyok én neki. A gondolattól is izgalom tölt el, végülis megszereztem azt, amire olyan sokat vártam, nincs a világon semmi, ami miatt elengedném őt. Fékcsikorgás húz vissza a jelenbe. Fekete autók  kerítettek be minket elölről és hátulról is.
- Fogjátok a fegyvereket! Kiszállunk! - adom ki az utasításokat. Adrenalin járja át a testemet és látom, ahogy a csapat többi tagjának is megfeszülnek az izmaik. Pisztolyainkat magunk előtt tartva szállunk ki az autóból, amit az idegenek is követnek. Az előttünk állok egy félkört alakítanak, mögöttük egy alacsonyabb férfi sétál, szürke öltönyben, fekete hátranyalt hajjal. Nicolas de Luca!
- Buona sera amici mei! Úgy hallom engem kerestek. - széttárja a karjait és fülig érő vigyorral néz minket. - Itt vagyok! Tegyétek le a fegyvereket és beszéljünk. - ember fölényben vannak, 11 fegyveres plusz ez a bohóc. Bólintok a fiúknak, pisztoly és kések is vannak még elrejtve a ruhánk alatt, nem maradunk egészen fegyver nélkül. A pisztolyt a földre téve elrugjuk oldalra, nem túl messze, de eléggé ahhoz, hogy ez az olasz madár kilépjen az őt védők mögül.
- Örülök, hogy végre találkozunk. - lépek én is előre.
- Átkutattál értem egy országot és felgyújtottad az otthonom. Csak természetes, hogy eljövök ahhoz, aki ennyire megakar találni. - vigyorgásától kiráz a hideg, szemét pedig úgy mereszti mint egy őrült. Elvesz egy fegyvert az egyik őrtől és a halántékához teszi, úgy forog elém, mintha balettozna. Biztos, hogy bolond.
- Ma a pokolba küldelek! - tartja mostmár az én fejemhez a fegyvert. Vik és Sam ugrásra készen állnak mellettem, a kezemmel intek, hogy ne mozduljanak. A hó pelyhek elolvadnak a pisztoly csővén. Oldalra nézek a fiúkra akik némán jeleznek. Egy gyors mozdulattal kicsavarom a csuklóját és már én tartom az ő fejéhez a fegyvert. A csapat többi tagja előveszi a rejtett pisztolyokat és szorosan egymás hátához állunk, így minden oldalról védjük egymást.
- Lehet, hogy ma meghalok, de te velem jössz a pokolba! - köpöm neki oda. Cseppnyi félelmet sem látok rajta, egyedül a meglepettség az, ami át suhan az arcán, de a mosolya továbbra is meg marad. Szemét behunyja és felemeli az állat, úgy várja, hogy méghúzzam a ravaszt, amit szivesen meg is teszek. De a golyó nem találja el, vaktöltény. Nevetve hátat fordít és vissza sétál az emberei mögé.
- Öljétek meg őket! - és tüzet nyitnak ránk. Az autóhoz szorulva próbáljuk őket vissza verni. Kinyitjuk a kocsi ajtókat, hogy felfogják a golyókat. Erik mester lövész, így ő és Vik a hátunk mögött lévő tömeget tizedelik. Sam és én pedig az előttünk álló gorillákkal váltunk lövéseket. A 11ből 3 maradt, de mivel elfogyott a munició kénytelenek vagyunk közelharcot vívni. Míg a fiúk elintézik a megmaradt testőröket, addig én Nicolashoz sétálok.
- Nálam nincs fegyver, mit szólnál egy tisztességes verekedéshez? - kérdésére eldobom a kezemben tartott tőrt, majd a színtiszta lendületet kihasználva, behúzók neki egyet, amitől meg tántorodik. Az ütésre való kísérletét könnyen hárítom és ballal be vágok a bordái közé. A földre esik ettől, négykézláb áll előttem. Megfogom az ingjét, hogy beverjek neki még egy utolsót, de éles fájdalom hasít belém. A combomba szúrt egy kést, amitől engedek a szorítason. Ezt kihasznalva felpattan és a mellényem alá tolja a pengét. Magához ölel, miközben a kést megforgatja bennem.
- Elvetted tőlem, ami a legfontosabb volt nekem, ezért én is elveszem tőled azt, amit a legjobban szeretsz ezen a világon! - a kést kirántja belőlem, amit a tüdőmben lévő összes levegő követ. Térdre esve látom, ahogy fut az autóhoz és elhajt. A fiúk ordítását már csak távolról hallom. Ez a vég? Ilyen lenne a halál? Nem, az nem lehet! Meg kell védelem Helent! Még nem halhatok meg! Az élete most miattam veszélybe került, életben kell maradnom. Közben beraktak az autóba, de nem hallom tisztán, amit a társaim mondanak. Sam tart meg az autóban. Elkapom a mellényét és közelebb húzom magamhoz.
- Védjétek meg Helent! Bármibe kerüljön is! - suttogom a fülébe az utolsó levegővel, amit sikerült összeszednem.

A testem minden porcikája fáj, ami emlékeztet, hogy ez nem csak egy álom volt. A szemem még csukva van, hallom a körülöttem lévő lépteket. A kezem valaki megfogja és egy gyengéd csókot ad rá.
- Menj, pihenj és egyél valamit. Meg kell mosdatnom. - Helen! Ohh, istenem Helen!
-

Erik itt marad az ajtó előtt, én sem leszek sokáig távol. - Hallom Dimtirij aggódó hangját és távolodó lépteit. Helen le ül mellém, érzem a teste melegét, ahogy kezemet a szájához teszi. Könnyei rá folynak az ujjamira.
- Kérlek, ébredj fel! - hangja elcsuklik és elengedi a kezemet. Résnyire nyitom a szemem és látom, ahogy egy tál van a kezében, amibe  egy rongyot csavar éppen. Mikor észre veszi, hogy figyelem, a tál kiesik a kezéből és kiszalad.
- Hívjatok az orvost! Felébredt! - vissza fut hozzám. Elővesz egy zseblámpát és a szemembe világít, ami miatt el fordulok.
- Hogy érzed magad? - a fejem mellett támaszkodik, miközben még mindig azt a kurva lámpát nyomja a képembe. Elkapom a tarkóját és mohón falom a száját. A könnyei sós ízét érzem a nyelvem hegyén. Lecsokolnám az összes könnyet, amit értem ejtett. Kivágodik az ajtó és 2 férfi ront be, így megszakítom a rég várt csókot Helennel. Dimitrij és Sam áll az ajtóban. Mikor észre veszik a jelenetet, Dimitrij féloldalasan elfordul és a torkát köszörüli, Sam pedig a falat nézi vigyorogva. Helen át sétál az ágy másik oldalára, ahol megfogja a kezem. Rá pillantok. Itt ez a gyönyörű nő, kisírt szemekkel. Miattam sírt! És most miattam van veszélyben! A szerződés jár a fejemben, amiben az állt, maradjak távol tőle a biztonsága érdekében. Nem engedhetem, hogy úgy járjon, mint az anyja. Meg fogom védeni őt, még akkor is, ha a szívem ezer darabra törik is. A legjobb módja annak, hogy megvédjem az, ha nincs köztünk semmi. Senki nem tudhatja meg, hogy ő az, aki a világon a legfontosabb nekem. Magamnak is nehéz beismernem, de így van. Az egyetlen, akit szeretek, az itt áll mellettem. Vigyázni fogok rá, bármibe is kerüljön!