Gyűlöletből szerelem, avagy fordítva? [Tom Kaulitz] Season 1. ✔️

2. Újra Lipcse..

Végül mint kiderült az egész délutánt és éjszakát végig aludtam, meg vacsorázni se tudtak levinni. Mai nap pedig költözünk..Lipcsébe. Nem tudom hogy mennyire akarok én oda vissza menni, főleg az ikrek miatt. Jó rendben még Bill miatt vissza mennék de Tom az más tészta, őt utálom mióta az eszemet tudom, gyerekként se igazán jöttünk ki egymással és sose volt jó viszonyunk egymás között. Most pedig kezdődik minden előről. Este indulunk szóval lehet ki hívom Emmát aztán beszélek Chrissel is hogy megyek haza. Igen Chris Lipcsébe valós és a tegnapi megjelenését furcsáltam is

....

-Szia csajszi, van valami baj? -változott meg az arc vonása mosolyból érthetetlenségbe amint meglátott

-Megyünk vissza -mondtam. Nem mertem a szemébe nézni, így is könnyezek

-M-mi? Miért? -én csak vettem egy mély levegőt majd elmeséltem neki

-Lényegében nevelőapám ott kapott állást -fejeztem be a mondani valómat mire szorosan át ölelet

-Amikor tudok felmegyek ígérem! Hívlak, írok! -nyugtatott ami csak egy picit hagyott nyugodni

Hagyjam itt Berlint? Tény hogy nem szerettem de a barátaim, Emma, a nagyszüleim? Nem tudom mi kavarog bennem de nem jó érzés. Olyan rossz érzésem van, mivan ha vissza megyünk? Billnek szólnom kellene..de akkor Tom is tudni fog róla, én meg nem igazán akarok vele se találkozni. Nem tudom mit tegyek. Lea találj ki valamit

Úgy 3 órája hogy haza értem, elkezdtünk pakolni szinte mindent is bepakoltam egy 3 óra alatt ami rekord idő nálam, alltalában egy egész napba telne. Az ágyamat már beraktuk a költöztető kocsiba és egy Emmától való sírós köszönés után végül útnak indultunk Lipcsébe. Ha jól számolom akkor most van délután 5 óra, ha minden jól megy akkor 7-7:30 rá ott vagyunk, aztán pakolás és alvás az tuti

-Minden rendben van ott hátul Erik? -kérdezte nevelőanyám bátyámtól. Egész úton csak vele beszélt, hozzám egy szót se szólt, szinte ez van minden egész életemben de már nem igazán erdekel. Érik a saját fiúk hát akkor foglalkozzanak vele

Az út további részét végig aludtam, már amennyire csak tudtam. Kurva kényelmetlen az ülés aucs

-Ébresztő Lea, megjöttünk! -keltegetett szépen óvatosan Erik

-Hm már itt vagyunk? -kerdeztem ful kómás fejjel majd kinéztem az ablakon. Beugrott minden emlék, a gyomrom görcsbe szorult.

-Ez nem lehet... -mondtam halkan de ahoz elég hangosan hogy Erik meghalja. Kiszáltam hát az autóból és rohantam be a házba. Minden ugyan úgy maradt.. gondoltam magamban

-Lea van valami gond? -fogta meg a vállamat Erik és szembe fordított magával, a szemem könnybe lábadt
-Shh nyugi ne sírj mi a baj?

-Menyjetek már az útból istenem! Lea te a felső szinten jobbra a 2.szobába leszel! -mondta nevelő apám. Hálistennek...

-Lea fura vagy -nézet rám Erik

-Nincs semmi...elmegyek a mosdóba -mondtam majd elmentem megmosni az arcom. Lehet nem a leghigénikusabb most de nem érdekel. Miért pont ide? Miért pont ebbe? Istenem kérlek ne...

Amint megnyugodtam felmentem megnézni hogyan haladnak a szobámmal. Elég szépen berendezték. Ahogy bemegyünk jobbra van egy francia ágy, mellette két éjjeli szekrény. Majd az mellett van egy fehér sarok író asztal ami az ajtó sávban folytatódik. Az ággyal szembe van egy hosszú világos barna szekrény amin helyet foglal a tv és más egyéb cucc ha kipakolom őket. Ezek mellett pedig a sminkes asztalom ahol igazábol csak fekete sminkeket teszek fel így nincs is igazából értelme megtartani

____________________________
Na halihó! Rövid egy rész lett de annyi öteltem van hogy sose tudom mit valósitsak meg. Ígérem igyekszem arra hogy ne legyenek ilyen unalmasak

Tessék itt egy kis Tom Kaulitz csak nektek csak most💗