Gyűlöletből szerelem, avagy fordítva? [Tom Kaulitz] Season 1. ✔️

17. Találkozás az anyjukkal

Tomot betolták a sürgősségire én pedig idegesen járkáltam fel-alá a folyosón. Erről csak én tehetek, én tehetek erről az egészről hiszen ha nem állok le akkor és ott beszélgetni Daviddal most Tom nem a műtőben feküdne, ideges vagyok, a víz levert, a levegőt csak kapkodom. Kérlek éld túl kérlek Tom! -álltam végül meg és néztem a műtő ajtaját mikor lépteket hallottam

-De anya várj...-hallottam meg Bill hangját és mikor megfordultam éreztem egy csattanást az arcomon. Aztán kurva

-Megölted a fiamat! Minden a te hibád mert bele avatkozol az életükbe! Ki vagy te huh? Mondjad ha a fiamat a korházba tudtad juttatni bökd ki! Direkt csináltad igaz..-folytatta volna mikor bele szóltam

-Egy, asszonyom kérem nyugodjon le, tény és való az én hibám hiszen nem kellett volna szoba állnom egy fiúval akit Tom nem bír és így..

-Oh fogd csak arra a fiúra, Tommal nem kellett volna szóba állnod! -vágta hozzám, a vér is megfagyott bennem, ami sok az sok

-Anya nyugodj le! -állt elém Bill hogy védjen -Lea nem tehet semmiről sem, őt akarták elrabolni de Tom utánna ment és elkapták, nem tehet ő semmiről se kérlek ne bátsd! -könyörgött az anyjának aki rám nézet majd vissza Billhez

-Ha a fiam meggyógyul meglátom, addig se szeretnélek a közelében látni, nem akarom hogy jobban szenvedjen miattad -Miattam? Jézusom hülye ez a nő? Azért is befogok járni Tomhoz ezzel a gondolattal pedig leültem a váró székre
-Azt mondtam nem akarlak itt látni!

-Tudja a fia 18 éves és megvan a saját élete, nekem pedig ne mondja meg hogy mit hogyan tegyek addig amíg nem ismer! Tom a legjobb barátom Bill mellett -neztem végig a szemébe de ő ekkor rá kapta a fiára a fejét -Tom nem egy kisfiú akinek mindig is szüksége lesz magára, tudja majd jön egy lány az életébe és ő fontosabb lesz neki. Lehet maga az anyja de neki is lesz egyszer családja amibe maga màr nem avatkozhat bele, vagy már azt is meg akarja szavni hogy a drága fia kivel foglalkozhat és kit vehet el feleségül? Ne rohogtessen -Bill csak átkarolta a vállamat és az anyjára nézet akit én már magamban elhordtam mindennek

-Igaza van -adot szavat végül Bill is. -Nem vagyunk már kisgyerekek -Ekkor az anyja csak mérgesen fogta magát és elment. Hogy hova, az már nem tudom de nem rontsa tovább a levegőt

-BILL! LEA! HOL VAN TOM? -szaladt Gustav és Georg ki a liftből amolyan mindenre kiváncsiak vagyunk tekintettel. Elmondtam nekik hogy mióta behozták semmit nem tudni róla egy orvos se jött ki azóta

Az elmúlt 1 óra hossza egy egész rémálomnak tünt, azt hittem soha nemmlesz vége, mindannyian sírtunk, aggódunk, imádkoztunk hogy Tomnak ne legyen semmi baja. Az anyja nem jött vissza, hát örülök neki de azért ez elég szégyen egy anyától. A fia lehet haldoklik de ő nincs itt. De inkább ne is legyen hiszen úgy kezeli szegényeket mint egy csecsemőt

-Sajnálom..nem tudom hogy honnan tudta meg hogy Tom kórházba került, én nem szóltam neki és a fiúk se szóltak.. -nézet rám bocsánatkerő tekintettel

-Semmi baj Bill, de nem valami szimpi, hogy birjátok vele?

-Nem bírjuk, nem szeretjük ahogyan apánkat se. Anyám sokat iszik apám pedig...apám most mindegy. -hajtotta le a fejét és vett egy mély levegőt. Épp folytatta volna mikor nyílt az ajtó, egyből felpattantunk mindannyian. Szar volt látni Tomot ilyen állapotban, Bill hiába is mondja hogy nem az én hibám csak magamat tudom hibáztatni mindenért

-Egy 25 perc múlva bemehetnek hozzá- ment be egy orvos, gondolom hogy megnézze minden rendben van-e aztán mikor kijött bólintott -egy ember bemehet -egymasra néztünk mire mind a három fiú engem nézet

-Menyj be Lea -mosolygott Bill, a két fiú pedig bólintott. Vettem egy mély levegőt majd beléptem az ajtón ahol megláttam az ágyon alvó Tomot. Vagyis azt hittem hogy alszik

-Lea..? -nézet rám mosolyogva mire sírva rohantam oda hozzá és öleltem meg

-Annyira sajnálom! Annyira sajnálom! Rohadtul az én hibám minden nagyon sajnálom Tom...

-Lea..

-Nem lett volna szabad ott hagyjalak, nem tudom magamnak megbocsátani, minden az én hibám rohadtul sajnálok mindent, ha tudtam volna hogy ez lesz nem szaladok el hiába is kéred, most miattam fekszel itt

-Picur nyugi...

-Nem kellett volna Daviddal szoba állnom, most ez az egész miattam van, miattam basztat téged is David, miattam van köztetek minden, miattam lőt le, miattam miattam...minden miattam van, anyukád is rám haragszik, pedig megértem hisz én tehetek róla. Rohadtul sajnálom! -fejeztem be mire megfogta az arcomat és az arca elé emelte azt

-Picur nincs semmi gond, nem miattad van, örülök neki hogy sikerült épségben vissza érned és ne aggódj -adott egy homlok puszit majd folytatta -David már nem árthat neked -mosolyogot. Nagyot néztem, a vér is megfagyott bennem.

-H-hogy érted? -kérdeztem mire csak megölelt. Baszki...megölte -Úgy nem fogsz börtönbe kerülni? -kezdtem újra sírni. Miért vagyok ennyire érzékeny? Tom erre csak felnevetett

-Ne aggódj nincs bizonyíték hogy én voltam. Melletted maradok ne aggódj te miattad éltem ezt is túl -nem tudtam ezt hogyan érti így csak kérdőn néztem rá -rá fogsz jönni -mosolyogot. Annyira aranyos baszus de ő a legjobb barátom, nem vagyok bele szerelmes szimplán csak barátnak tekintem de nem vagyok már biztos benne hogy csak barátként tudok rá nézni...
-Ne törd a kis fejed ezen, semmi baj nincs én nem figyeltem. És mi van anyámal? -kérdezte

-Itt volt, felpofozott majd elhordott mindennek -néztem ki az ablakon. Nem akartam Tom szemébe nézni tudom hogy ideges emiatt -Értem Bill miért mondta hogy nem szeretitek -néztem rá aki ideges tekintettel nézet majd megnyugodott

-Minket is sokat vért hisz alkoholizmusa van, néha van csak otthol ezért is van hogy mikor áthivunk nem találod otthol.

-De olyankor hol van? -láttam hogy lehet nem kellett volna feltennem ezt a kérdést

-Gondolom prostisat játszik az egész városban vagy az országon kívül -dölt hanyat a párnára -de nem érdekel, azt csinál amit akar nekünk ne dirigáljon, lehet az anyám de nem fogja megmondani mit hogyan tegyek és ne aggódj, nem fog bántani téged se, gondolom nem volt igazán önmaga és ivott mielőtt eljött de ne aggódj jó? Majd beszélek vele, de ha apám bejön kérlek szépen ne álj vele szóba! A te épseged miatt -mondta, mi lehet az apjukkal? Lehet nem kellene ezt firtatnom ha az épségem miatt nem akarja hogy bajom legyen akkor tartózkodók az apjuktol.

Ezután beszéltünk meg egy kicsit majd a többiek is meglátogatták, Bill azt mondta hazadob mindannyiunkat majd otthol letusoltam, ettem, beszéltem Erikkel aki azt mondta nem lesz itthol egy pár hónapig, a nevelő szüleim szintén mivel mennek Balira kiruccani mondván nekik ez rá fér és a házat rám hagyják de nem akarják ha felgyujtanám. Felgyújtani max a feleséged tudja te paraszt. Ezek után tanultam meg egy kicsit majd elnyomott az álom. Utolsó nap volt a legszörnyűbb ezen a kiránduláson, de végre vége van már csak az a fontos Tom felépüljön.

Ne hari hogy nem volt rész csak eléggé sok volt a dolgom és este tudtam volna neki állni írni de úgy kidöltem hogy a világomat se tudtam hol vagyok