Gyűlöletből szerelem, avagy fordítva? [Tom Kaulitz] Season 1. ✔️

12. David

Este felé járhatott mikor elmentünk aludni. Reggel Bill ébresztett hogy menni kellene ebédelni de nekem semmi kedvem nem volt felkelni így egész nap éheztem. Elugrani pedig eszemben sem volt a boltba.

-Tessék -nyujtott felém egy szendvicset David

-Nem kell kösz -mondtam majd álltam volna fel az ágyról de vissza nyomott

-Oh nem? Akkor talán más kell? -kérdezte perverz mosolyal az arcán

-Bazdmeg szálj le rólam! -probáltam letolni magamról de ő csak rá ült a csipőmre

-Ha jó kislány leszel talán leszálok de...-csuszott fentebb majd össze fogta egy kézzel mind a két kezemet a másikkat pedig végig húzta a pólóm alatt. Már sírni akartam amikor egy hirtelen mozdulattal letépte rólam és ekkor nyílt az ajtó

-Mi a -állt meg Tom az ajtóban és még a pohár is ki esett a kezéből amint meglátta hogy én és David egymáson vagyunk. Vagyis inkább David rajtam -MI A FASZ EMBER?! Csapata be az ajtót maga mögött én pedig amint megéreztem hogy David keze meglazult kivettem a kezemet, felkaptam egy pólót és Tomhoz szaladtam. Most nem érdekelt mennyire utáljuk egymást de nem akarom hogy David megerőszakoljon, de David elém állt -Mi történik itt?

-Mivan Tom. Már a csajommal se feküdhetek le? Már ebben is megzavarsz? -kérdezte flegmán mire láttam ahogy Tom rám néz majd kiment maga mögött becsapva az ajtót. Ekkor David felnevetett -Nyugi cica nem baszlak még csak egy kicsit kapsz izelitőt

Nem tudtam David karjaiból szabadulni. Miután elment sírva vettem fel a ruháimat vagyis azokat ami maradt belőle majd felöltöztem rendesen. Nem akartam ezt az egészet de David bizonyult erősebbnek és Tom most egy kurvának tart. De miért is érdekel engem Tom? Talán azért mert kezdem azt érezni hogy nem utálom már annyira de látom semmit nem változott.
Éppen mentem volna ki az ajtón mikor össze estem a gyengeségtől, nem ettem, David majdnem megerőszakolt, nem ittam, fáradt vagyok

-Úristen! -szaladtak oda a többiek akik éppen láttak de már csak annyit éreztem hogy valaki a karjaiba vesz és fut velem. Innentől pedig sötétség

14:24

Mikor felkeltem nem a szobámban találtam magam hanem fehér falak között. Meghaltam? Ez itt a menny? Nyitottam ki jobban a szemeimet és csalódnom kellett. Nem haltam meg. Sajnos.

-Jobban vagy? -kérdezte Georg, egy kicsit megijedtem hiszen nem tudom hogyan került ő ide

-Kicsit, de hol vagyok? -kérdeztem aggódva hiszen korházba nem szeretnék kerülni. Megvannak az okai..

-Csak a gyengélkedő szobán, ne aggódj -lépet be Bill és Gustav is. De Tom..Tom el se jött

-Hol van Tom? -kérdeztem aggódva, reggeli jelentett nem akarom hogy félre értse

-A szobába, egész nap -sohajtott Bill -volt valami? -ekkor mind a három fiú rám nézet

-Hát..reggel bejött David és elkezdett fogdosni majd Tom bejött és csak annyit látott hogy David rajtam van, én oda akartam szaladni Tomhoz de David elém állt -lábadt könnybe az szemem -majd David azt mondta Tomnak hogy "mivan már le se feküdhetek a csajommal?" Ekkor Tomra néztem aki csak gyilkos tekintettel nézet rám majd az ajtót becsapva elment. Utánna David....-sirtam el magam. Én nem bírom. Nem akarok senkit Davidtol, kurva nagy hiba volt le állnom vele beszélni. Rájöttem hogy David csak azért akart távoltartani Billéktől hogy megszerezzen, és úgy értem sikerült neki... Tudom itt nincs vissza út hiszen ha ellenkezem képes lenne megölni is

-Shh Lea, nincs semmi gond értem. De volt..? -kérdezte Bill aggódva mire megráztam a fejem. Nem bírok beszélni...
-Beszélni fogunk Tommal és Davidot elintézem. Ma nálunk alszol vagy lehet egész héten ne aggódj nem lesz semmi gond

-K-köszi -néztem rájuk mire mind a hárman megöleltek. Muszáj leszek megbocsátani Tomnak. Lehet fajtak amiket mondott de kurva nagy szükségem van rá. Félre értés ne essék nem szerettem bele csak hiányzik az a Tom mint akit kicsiként ismertem

Ezután a fiúk elmentek én pedig aludtam.

-Es hova megyünk? -kérdeztem izgatottan a szüleimtől. Mivel apró termetű voltam így még magasító ülésben kellett ülnöm amit nem szerettem

-Meglátod kicsim -mondta anya én pedig egyre izgatottabb lettem. Ma van a születésnapom és már azzal lettem keltegetve hogy megyünk el, készüljek.

-De én már izgattot vagyok

-De higgadj le -mondta apám már kissé mérgesen -Egesz úton mást sem hallok csak téged. Tyra lehet nem kellett volna ezt az egészet -mondta apám anyamra nézve

-De mostmár menyjünk el! Hiszen születésnapja van és már nagyon álmodott erről -mondta anyám, itt már tudtam hogy hova megyünk

-Vidámparkba megyünk? -kérdeztem csillogó szemekkel mire rám néztek mind a ketten és bologattak. -APA! -kiáltottam fel mikor láttam hogy egy kamion előttünk át felé jön a mi sávunkba. Ekkor nekünk ütkötött

Amint felkeltem éreztem a víz levert és remeg mindenem. Miért kell pont most? Miért kell újra álmodnom? Baszki! Baszki! Ütöttem bele a falba majd sirást vissza tartva feküdtem vissza az ágyba de ekkor hallottam ahogy az ajtó kinyilt